Miért is kezdtem bele?

Tulajdonképpen ahogy azt már írtam, ez a kérdés többször felmerült, és a barátaim, ismerőseim csodálkozó tekintetét látva, kénytelen voltam én is elgondolkodni rajta.
A válasz egyrészt könnyű, másrészt nagyon nehéz, ahogy az már általában lenni szokott.
Eredetileg mindig, már egészen fiatal koromtól kezdve jogász szerettem volna lenni, és mondhatom, hogy ezt sikerült megvalósítanom:-)és eltöltöttem ezen a rögös pályán igen nagyon sok évet, nem írom le mennyit, mert ilyen számok nincsenek is:-), legyen elég annyi, hogy sok.
Amit szerettem volna, azt mindent sikerült elérnem, és egyszercsak kezdtem érezni, hogy ez így valahogy nem elég, nem jó, valami mást kell csinálni.
Egy reggel arra ébredtem, hogy nekem ebből elég és mostantól kezdve természetgyógyászattal szeretnék foglalkozni. Ez olyannyira idealisztikus elképzelés volt a részemről, hogy addig soha életemben nem találkoztam élő természetgyógyásszal és fogalmam sem volt arról, hogy konkrétan mivel is foglalkoznak? Először kitaláltam, hogy életmódtanácsadással fogok foglalkozni, és akkor nem olyan nagy a változás az új és a régi szakmám között. Azt hittem ugyanis, hogy az életmódtanácsadó az ugyanúgy ücsörög, meghallgatja a betérőket, aztán hümmög, ad valami tanácsot ( felelőssége persze elenyésző a régi pályához képest) és ezzel kész is.
Aztán elővettem a jogszabályokat ( összesen kettő darab van belőle, ami konkrétan erre vonatkozik, hát ebbe nem kellett beleszakadni) és megnéztem, hogy kiből és hogyan lehet természetgyógyász? Akkor aztán láttam, amit egyébként azért már korábban is sejtettem, hogy az én jogi diplomám semmit sem ér, mert az életmódtanácsadás az egyetlen olyan természetgyógyász szakma, ami nem középfokú, hanem felsőfokú képesítéshez kötött - eltekintve természetesen mindazon szakmáktól, amiket kizárólag orvosok gyakorolhatnak - , de a felsőfokú képesítést a rendelet tételesen felsorolja, és természetesen a jogi végzettség ebben nincs benne:-(((( Megfordult a fejemben, hogy elvégzem vagy a pedagógiai szakot, vagy valami hitéleti szakot, de lehet, hogy ez felesleges lenne.
Következett a második lépés, kiválasztani, hogy hol is tanuljam meg az alapokat? Végül a hatalmas kínálatból amellett döntöttem, akik az országban egyedül jogosultak a vizsgákat is szervezni. Arra gondoltam, hogy náluk garantált lehet a színvonal ( és ebben nem is csalódtam). Nem volt elvetendő szempont az sem, hogy távoktatást hirdettek, mert azért iskolapadba rendszeresen beülni nem volt túl nagy kedvem. A természetgyógyászati alapismereteket távoktatásban, az egészségügyi alapismereteket internetes oktatásban kezdtem meg. Az első központi konzultáción jött aztán a meglepetés. Kb. 80-an voltunk, és mindenki röviden bemutatkozott, kicsoda, honnan jött, hova tart. Itt kiderült, hogy én vagyok az egyetlen, aki fordítva ül a bilikén, mert az összes többi tanulótársam már egy csomó ilyen-olyan tanfolyamot végzett, és mindenfélével foglalkozik, és most azért jöttek ide, hogy hivatalosan is legyen meg a végzettségük. Csak kapkodtam a fejem, mert néhányan olyan dolgokról beszéltek ( prána-nádi tanfolyam és társai) amikről én még életemben nem is hallottam. Egyik tanulótársam pld. saját maga készített egy gépet, amivel hosszú évek óta bioenergiával gyógyít, és még sorolhatnám, de végülis mindenki már tanult és csinált valamit, továbbá mindenkinek volt már egészségügyi alapismeretek végzettsége. Halmozottan hátrányos helyzetű voltam, de ez persze semmitől nem tartott vissza. Sőt.
Most viszont azt hiszem elmegyek aludni, mert holnap korán reggel szervízbe kell vinnem a kocsit ( rémálom a köbön, de muszáj, mert különben ugrik a garancia, azt pedig nem szeretném) aztán délután megyek a rendelőbe, ahol estig ott leszek. Délután 4-ig állok egy nagyszerű ember mellett és adogatom neki a tűket és megcsinálom mindazt, amit már önállóan is tudok ( moxázni, csúszó köpölyözni, fülcsúcsot véreztetni, tűket kiszedegetni), utána pedig 5-6 ig jön a fülszúrás gyakorlat. Közben Mari bnőm viszi Tamást az állatorvosi rendelőbe, ott kap egy antibiotikum-fájdalomcsillapító szurit.
folyt.köv.

Új külső

Itt volt nálam az én két segéderőm:-) és láthatjátok, hogy milyen csodákat varázsoltak a blogomra:-) főleg E. a nagy kedvenc:-))))))) varázsolt és A. pedig szokás szerint okosakat mondott, de most van Tigrisem, aki dorombol és meg lehet etetni, van órám, van számlálóm és üzenetrögzítőm is, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Mégis más lesz ezek után folytatni:-)))))

Tamás

Tamás annyira vágyott arra, hogy egy kicsit kijuthasson a kertbe, hogy végül megszántam, és kivittük. Lucát az előszobába zártam, Ebikét a fürdőszobába, és Mari barátnőmmel kettesben macskát sétáltattunk:-) Szegény cicám így legalább egy kicsit elvégezte a dolgát, sőt, még a műtött lábát is letette a földre, de szerencsére azért súlyt nem helyezett rá.
Mikor végetértek a szabadság percei, behoztam őt a szobába, akkor rögtön ivott vizet, és evett néhány falatot, ami közé odacsempésztem a Hypericum C30 golyócskákat, bízva abban, hogy pár darabot azokból is felfal.
Aztán visszaengedtem a sértett nagyhercegnő Lucát a birodalmába, ami pillanatnyilag egy dobozka, amiből mindenhonnan kilóg, de mégis belepréseli magát, és kiengedtem Ebikét is a fürdőszobából, aki természetesen hálás kutya módjára nem berzenkedett, hanem boldogan nyaldosott:-)
Tegnap este szúrtam Enikő és Gyuri fülét is:-) Enikő úgy érezte, hogy elárasztja őt egy kellemes melegség. Gyurinak ez a második szúrás volt és éreztem, hogy nagyon feszült, ő pedig mondta, hogy egy szúrás kivételével az összes nagyon kellemetlen érzés volt. Öt-hat perc múlva viszont mondta, hogy úgy érzi, mintha kieresztett volna magából több liter gőzt, és nagyon laza lett.
Enikő ma reggel átjött, még szerdáig van itt, aztán utazik haza. Megbeszéltük, hogy az utolsó nap tartós tűket teszek be neki, mert otthon van egy kínai mester, majd elmegy ahhoz, és folytatja vele a kúrát. A jövő héten jön a másik Mari barátnőm is szúratni a fülét:-) mire májusban vizsgázom, már tényleg csukott szemmel megcsinálom:-) az elméletet meg remélem, hogy simán megjegyzem. Bár eddig az összes vizsgával az volt a helyzet, hogy alulértékeltem a tananyag mennyiségét, viszont felülértékeltem a képességeimet és az utolsó időkben már éjjel-nappal tanultam, kivéve, amikor jajgattam, hogy mi lesz a vizsgán velem és szidalmaztam magamat, hogy miért nem kezdtem hozzá előbb, illetve, hogy egyáltalán miért is kezdtem hozzá?
ez egyébként mások részéről is egy visszatérő kérdés, hogy miért is kezdtem el????