2009. február 4., szerda

rémes

lesz a holnapi nap, mert délelőtt egy nagyon kedves kollégám temetésére megyek. Ereje teljében, 4 éves kislányát és feleségét hagyta itt fél év alatt attól számítva, hogy megállapították a szörnyű kórt. Az utolsó pillanatig hittünk a felépülésében, mert soha életében nem ivott, nem dohányzott, viszont rendszeresen sportolt, kiegyensúlyozott és boldog családi életet élt, biztos egzisztenciával és mindenki szerette, mert kedves, jó humorú, szolgálatkész, alkalmazkodó ember volt. Jó barátot, jó kollégát vesztettünk el. Nyugodjék békében.