akasztják a hóhért

mégpedig kétszeresen is. A mai postával vettem át a parkolási társaság fellebbezését, melyet a másodfokú bíróság megszüntető végzése ellen jelentett be. Maga az " ügy " természetesen isten tudja csak hány éves, de jó régi, és ahogy lenni szokott, derült égből villámcsapásként a keresetlevél tudott csak megérkezni, a kocsin felszólítás nem volt, fizetési felszólítás nem érkezett. Két esemény volt, az egyikben elsőfokon már a bíróság is megállapította, hogy a felperes keresete alaptalan, a másodikban sajnos viszont úgy döntött, hogy helyt ad a keresetnek. Fellebbeztem, mert időközben jött a Pp módosítása, és erre tekintettel a másodfok hivatalból meg is szüntette az eljárást. igenám, de a felperes nem volt rest, és az én kis vacak parkolási ügyemben, aminek nem mellesleg az ügyvédi munkadíja a követelt összeget meghaladó összeg!! ( igaz, hogy csekélynek tekinthető, de akkor is) több oldalas fellebbezést nyújtott be, amiben a Pp módosítás alkotmányellenességét ecsetelte. Most aztán nézhetek, de juszt is megvárom, hogy hogyan dönt az ítélőtábla. Fizetni bármikor lehet, nem?
Másik probléma, hogy valszleg az influenza, vagy valami ahhoz hasonló támadott rám orvul! Még tegnap reggel semmi bajom nem volt, délelőtt egy kicsit kezdett az orrom folyni, de semmi különös, aztán ahogy telnek az órák, a helyzet romlik. Afenébe. Szúrom magam, mosom az orrom sósvizes oldattal, szedem a homeopátiás szereket és várom a jobbulást.
Ahogy bekövetkezik, folytatom a természetgyógyászati kalandokat.
Bluemoon kérdésére még Tamásról annyit, hogy szintén homeopátiás szereket adok neki, persze az ételébe keverve ( vagy ezt már írtam??? olyan vagyok már mint Micimackó, a nátha kicsit az agyamra ment) és nagyon jól van. Utálja a bezártságot, már a szobaajtóban áll és méltatlankodik. Eléggé el nem ítélhető módon becsaptam szegény cicámat, mert azt mondtam neki, hogy legyen türelemmel, hétfőn vagy kedden varratot fognak szedni és utána kiengedem. De ez nem volt igaz, mert a fél hátulján egyáltalán nincs szőr, és ilyen hidegben nem engedhetem, hogy elkószáljon. Azonkívül féltem is, mert ha teljesen egészségesen ez a baleset érte, akkor mi lesz vele ilyen frissen műtött állapotban? De hát ezt majd kedden fogom neki megmagyarázni.

Folytatás

Ott hagytam abba, hogy a semmiből fejest ugrottam a természetgyógyászati ismeretekbe:-)))) és nekikezdtem a tanulmányoknak. Ezen a bizonyos központi konzultáción mindenki bemutatkozása után szétosztották a tananyagot ( több kiló könyvet) és csoportokra osztottak bennünket. A távoktatás módszere itt az, hogy a csoportok egy úgynevezett tutorhoz járnak rendszeres időközönként konzultálni. A csoportos konzultáció előtt előre kiküldött kérdésekre kellett írásban választ adni. A csoport beosztáskor nagy helyezkedésbe kezdtek a többiek, ide-oda kérték magukat, én meg vártam, mert úgysem ismertem senkit, sem a leendő tanulótársaimat, sem a leendő tutorokat. Egyszercsak kinyílt az ajtó és megjelent Magdi és valamiért teljesen biztos voltam benne, hogy én hozzá fogok kerülni. aztán mikor végre befejeződött a beosztás és tudtam, hogy ki a tutorom, Magdi felállt és bemutatkozott és ugye nem csodálkoztok, hogy ő volt az én tutorom:-))))))))
A helyzet az, hogy én egy szigorú, kemény világból jövök, ahol csak a filmeken vannak sztárok, akik összevissza mellébeszélnek, meg csapkodnak, meg járkálnak, meg külön nyomoztatnak és az utolsó pillanatban, mint a bűvész a kalapból előhúzzák a döntő bizonyítékot, és most nem sorolom tovább, mert ilyen filmeket rogyásig gyártanak, biztos közönségsiker. A való világban ez nincs, és nemcsak azért, mert az angolszász és a magyar jogrendszer alapjaiban különbözik, hanem azért sem, mert néhány felkapott esettől eltekintve a szürke hétköznapok zajlanak, már előre benyújtott, a másik fél által is ismert bizonyítékokról beszélünk, a tényeket is nagyjából mindenki ismeri, legfeljebb másképp értékeli.
Én ebben a világban tanultam meg eligazodni, és még ezen belül is eléggé szkeptikus ( talán cinikus? ki tudja) vagyok.
Így utólag egész biztosan tudom, hogy ezért kellett nekem Magdival találkozni, mert az én életemben ő volt az első olyan ember, aki hihetetlenül felkészült, tanult, művelt, intelligens és ennek ellenére ( vagy éppen ezért? döntse el az olvasó kedve és ízlése szerint) ezoterikus szemléletű.
Az első konzultáción, amikor magáról mesélt, döbbenten hallgattam a történeteket és főleg a reinkarnációval kapcsolatos elbeszéléseket.
Mivel már régesrégen megtanultam, hogy a legegyszerűbb az egyenes út, rögtön szóltam, hogy sajnos én teljesen más világképpel és elképzelésekkel érkeztem ide, és nagyon nem szeretném, ha ez zavarná őt és az itt ülők közös munkáját, és ha gondolja, akkor inkább egy másik csoportba kérem magamat.
Mosolygott ( mert nyilván arra gondolt, hogy a mi találkozásunkat már úgysem lehet kikerülni, és ennek így kellett lenni) de persze csak annyit mondott, hogy dehogy kell ezért máshova menni, sőt! Maradjak csak. és maradtam:-)
A konzultációkon lenyűgözően sokat tanultam mindazokról a dolgokról, amikről azelőtt még életemben nem hallottam. Hálistennek nem a tankönyvet kellett végigrágni, mert őszintén szólva még életemben ilyen vacak tankönyvet nem láttam. Értelmetlen, befejezetlen mondatok, semmire se jó táblázatok, sok helyütt elavult információk tömkelege.
Magdi viszont olyan dolgokról beszélt nekünk, amikről nélküle soha életemben nem hallottam volna:-)))))) és bár akkor is tudtam és most is tudom, hogy ez nem az én utam, mégis kellett ez az ismeret ahhoz, hogy a jog világából megérkezzem a természetgyógyászat kapujába, vagy előszobájába.
Magdi asztrológiával, számmisztikával, reikivel, bioenergiával foglalkozik, külön tanfolyamon tanulhattam tőle később cranio-sacral terápiát. Kaptam tőle rengeteg anyagot, amiket a mai napig forgatok, használok, sőt, némelyiknek az értékét csak most kezdem felismerni.
A távoktatás rendszerében két úgynevezett köztes vizsgát is kellett tenni, tehát utólag is azt mondhatom, hogy jól választottam, mert mire a központi írásbeli vizsgára került sor, már többször kénytelen voltam az anyagot átolvasni. ( ez azért annak idején az egyetemen nem mindig sikerült, bizony voltak olyan tantárgyak, amiket éppenhogy egyszer sikerült végigolvasni, vagy tán egyszer se. Bár fiatalság-bolondság alapon ez az egyetem első egy-két évében még ment, aztán később egyre többet tanultam, mire a szakvizsgára került sor, már úgy mentem oda, hogy oda-vissza tudtam az anyagot és ennek megfelelően tudtam, hogy mennyire nem tudom és úgy féltem, hogy utólag is csak csodálkozom, hogy túléltem a vizsgát, és a későbbi tanulmányokból ráadásul még presztízs kérdést is csináltam)
Amíg én itt homályos tekintettel visszaemlékezem a nem is olyan régmúltra, addig Luca cicám gondolt egy nagyot és merészet, kiment a kertbe, konstatálta, hogy zuhog az eső, és igen dúltan visszajött. Mérgében azon nyomban odasétált a békésen fekvő Ebi kutyámhoz és egy jó nagyot bepancsolt neki. Az sikoltozik, én szintén. Családi idill az éjszakában:-) Most Ebike az ölemben, Luca lentről néz és magyaráz.
Így nem lehet nosztalgiázni. Ma különben is nehéz napom volt, mert a hétvégi bevásárlás helyett ma mentem vásárolni, anyukám listájával. Tulajdonképpen szerencsém volt, mert végül egy helyen mindent sikerült megkaparintani, nem is értem, hogy mit panaszkodom itten:-)))))
Szerintetek milyen a " jóféle felvágott" ami anyukám listáján szerepelt? az eladó ajánlott többfélét, mindegyikből vettem 10 dekát, most kíváncsian várom majd anyukám véleményét.
Reggel köhécselt. Mivel a fülét most már csak másodnaponként szúrom, most megszúrtam rendes tűkkel a testén néhány pontot ( csak hármat, mert a kora miatt nem akartam hirtelen nagy ingert adni) és már félidőben jobban és mélyebben tudott levegőt venni, mire pedig kiszedtem a tűket, addigra egész mély levegőket tudott venni és nem volt köhögési ingere:-)))))

Miért is kezdtem bele?

Tulajdonképpen ahogy azt már írtam, ez a kérdés többször felmerült, és a barátaim, ismerőseim csodálkozó tekintetét látva, kénytelen voltam én is elgondolkodni rajta.
A válasz egyrészt könnyű, másrészt nagyon nehéz, ahogy az már általában lenni szokott.
Eredetileg mindig, már egészen fiatal koromtól kezdve jogász szerettem volna lenni, és mondhatom, hogy ezt sikerült megvalósítanom:-)és eltöltöttem ezen a rögös pályán igen nagyon sok évet, nem írom le mennyit, mert ilyen számok nincsenek is:-), legyen elég annyi, hogy sok.
Amit szerettem volna, azt mindent sikerült elérnem, és egyszercsak kezdtem érezni, hogy ez így valahogy nem elég, nem jó, valami mást kell csinálni.
Egy reggel arra ébredtem, hogy nekem ebből elég és mostantól kezdve természetgyógyászattal szeretnék foglalkozni. Ez olyannyira idealisztikus elképzelés volt a részemről, hogy addig soha életemben nem találkoztam élő természetgyógyásszal és fogalmam sem volt arról, hogy konkrétan mivel is foglalkoznak? Először kitaláltam, hogy életmódtanácsadással fogok foglalkozni, és akkor nem olyan nagy a változás az új és a régi szakmám között. Azt hittem ugyanis, hogy az életmódtanácsadó az ugyanúgy ücsörög, meghallgatja a betérőket, aztán hümmög, ad valami tanácsot ( felelőssége persze elenyésző a régi pályához képest) és ezzel kész is.
Aztán elővettem a jogszabályokat ( összesen kettő darab van belőle, ami konkrétan erre vonatkozik, hát ebbe nem kellett beleszakadni) és megnéztem, hogy kiből és hogyan lehet természetgyógyász? Akkor aztán láttam, amit egyébként azért már korábban is sejtettem, hogy az én jogi diplomám semmit sem ér, mert az életmódtanácsadás az egyetlen olyan természetgyógyász szakma, ami nem középfokú, hanem felsőfokú képesítéshez kötött - eltekintve természetesen mindazon szakmáktól, amiket kizárólag orvosok gyakorolhatnak - , de a felsőfokú képesítést a rendelet tételesen felsorolja, és természetesen a jogi végzettség ebben nincs benne:-(((( Megfordult a fejemben, hogy elvégzem vagy a pedagógiai szakot, vagy valami hitéleti szakot, de lehet, hogy ez felesleges lenne.
Következett a második lépés, kiválasztani, hogy hol is tanuljam meg az alapokat? Végül a hatalmas kínálatból amellett döntöttem, akik az országban egyedül jogosultak a vizsgákat is szervezni. Arra gondoltam, hogy náluk garantált lehet a színvonal ( és ebben nem is csalódtam). Nem volt elvetendő szempont az sem, hogy távoktatást hirdettek, mert azért iskolapadba rendszeresen beülni nem volt túl nagy kedvem. A természetgyógyászati alapismereteket távoktatásban, az egészségügyi alapismereteket internetes oktatásban kezdtem meg. Az első központi konzultáción jött aztán a meglepetés. Kb. 80-an voltunk, és mindenki röviden bemutatkozott, kicsoda, honnan jött, hova tart. Itt kiderült, hogy én vagyok az egyetlen, aki fordítva ül a bilikén, mert az összes többi tanulótársam már egy csomó ilyen-olyan tanfolyamot végzett, és mindenfélével foglalkozik, és most azért jöttek ide, hogy hivatalosan is legyen meg a végzettségük. Csak kapkodtam a fejem, mert néhányan olyan dolgokról beszéltek ( prána-nádi tanfolyam és társai) amikről én még életemben nem is hallottam. Egyik tanulótársam pld. saját maga készített egy gépet, amivel hosszú évek óta bioenergiával gyógyít, és még sorolhatnám, de végülis mindenki már tanult és csinált valamit, továbbá mindenkinek volt már egészségügyi alapismeretek végzettsége. Halmozottan hátrányos helyzetű voltam, de ez persze semmitől nem tartott vissza. Sőt.
Most viszont azt hiszem elmegyek aludni, mert holnap korán reggel szervízbe kell vinnem a kocsit ( rémálom a köbön, de muszáj, mert különben ugrik a garancia, azt pedig nem szeretném) aztán délután megyek a rendelőbe, ahol estig ott leszek. Délután 4-ig állok egy nagyszerű ember mellett és adogatom neki a tűket és megcsinálom mindazt, amit már önállóan is tudok ( moxázni, csúszó köpölyözni, fülcsúcsot véreztetni, tűket kiszedegetni), utána pedig 5-6 ig jön a fülszúrás gyakorlat. Közben Mari bnőm viszi Tamást az állatorvosi rendelőbe, ott kap egy antibiotikum-fájdalomcsillapító szurit.
folyt.köv.

Új külső

Itt volt nálam az én két segéderőm:-) és láthatjátok, hogy milyen csodákat varázsoltak a blogomra:-) főleg E. a nagy kedvenc:-))))))) varázsolt és A. pedig szokás szerint okosakat mondott, de most van Tigrisem, aki dorombol és meg lehet etetni, van órám, van számlálóm és üzenetrögzítőm is, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Mégis más lesz ezek után folytatni:-)))))

Tamás

Tamás annyira vágyott arra, hogy egy kicsit kijuthasson a kertbe, hogy végül megszántam, és kivittük. Lucát az előszobába zártam, Ebikét a fürdőszobába, és Mari barátnőmmel kettesben macskát sétáltattunk:-) Szegény cicám így legalább egy kicsit elvégezte a dolgát, sőt, még a műtött lábát is letette a földre, de szerencsére azért súlyt nem helyezett rá.
Mikor végetértek a szabadság percei, behoztam őt a szobába, akkor rögtön ivott vizet, és evett néhány falatot, ami közé odacsempésztem a Hypericum C30 golyócskákat, bízva abban, hogy pár darabot azokból is felfal.
Aztán visszaengedtem a sértett nagyhercegnő Lucát a birodalmába, ami pillanatnyilag egy dobozka, amiből mindenhonnan kilóg, de mégis belepréseli magát, és kiengedtem Ebikét is a fürdőszobából, aki természetesen hálás kutya módjára nem berzenkedett, hanem boldogan nyaldosott:-)
Tegnap este szúrtam Enikő és Gyuri fülét is:-) Enikő úgy érezte, hogy elárasztja őt egy kellemes melegség. Gyurinak ez a második szúrás volt és éreztem, hogy nagyon feszült, ő pedig mondta, hogy egy szúrás kivételével az összes nagyon kellemetlen érzés volt. Öt-hat perc múlva viszont mondta, hogy úgy érzi, mintha kieresztett volna magából több liter gőzt, és nagyon laza lett.
Enikő ma reggel átjött, még szerdáig van itt, aztán utazik haza. Megbeszéltük, hogy az utolsó nap tartós tűket teszek be neki, mert otthon van egy kínai mester, majd elmegy ahhoz, és folytatja vele a kúrát. A jövő héten jön a másik Mari barátnőm is szúratni a fülét:-) mire májusban vizsgázom, már tényleg csukott szemmel megcsinálom:-) az elméletet meg remélem, hogy simán megjegyzem. Bár eddig az összes vizsgával az volt a helyzet, hogy alulértékeltem a tananyag mennyiségét, viszont felülértékeltem a képességeimet és az utolsó időkben már éjjel-nappal tanultam, kivéve, amikor jajgattam, hogy mi lesz a vizsgán velem és szidalmaztam magamat, hogy miért nem kezdtem hozzá előbb, illetve, hogy egyáltalán miért is kezdtem hozzá?
ez egyébként mások részéről is egy visszatérő kérdés, hogy miért is kezdtem el????

Nemcsak macska

Hogy ne csak a macskáról legyen mindig szó, hát belevágok a közepébe, aztán majd valahogy kialakul. Mindenkinek szúrom a fülét, aki csak " szembejön" és most már úgy tűnik, hogy bennük is marad a tű, nem is szúrom át a fülüket, és ami a fő, hogy eddig mindenki nagyon jó hatásokról számolt be:-)
Úgy kezdődött, hogy a tanfolyam utolsó napján, amikor már egymás fülét összevissza szurkáltuk, sőt, a rendelőbe betévedt házaspár 4 fülét is összevissza szurkáltuk, akkor vettem néhány csomag tűt, meg egy csodás kínai gumifület azért, hogy tudjam gyakorolni a szúrás technikáját, meg a pontok helyét. Este, ahogy hazajöttem, az anyukám mondta, hogy egész nap nagyon rosszul volt, alig kapott levegőt, alig áll a lábán. Erre én mondom neki, hogy akkor nincs mese, most rögtön kipróbáljuk amit tanultam, hátha ez segít, és megszúrtam. Annyit azért elmesélek, hogy kicsi gyerek koromban rettegtem és iszonyodtam mindentől, ami orvosokkal és fehér köpennyel volt kapcsolatos, a családi legendák arról keringenek, hogy micsoda cirkuszokat rendeztem egy-egy injekció, vagy oltás előtt-alatt-után. Aztán később, mikor felnőttem ( helyesebb kifejezés, hogy korosodtam, mert szerintem sose lesz belőlem a szó mindennapi értelmében felnőtt) akkor már nem látszott, hogy cirkuszoltam, de belül ugyanaz zajlott. Tehát innen kellett indulni! meg onnan, hogy amikor jó tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt anyukám csigolyatörés miatt fájdalmait csak injekcióval lehetett csillapítani, és az én drága másodszülöttkém ( aki világéletében orvos akart lenni, aztán mégse az lett) nem volt otthon, hogy a nagymamáját szurkálja, akkor bizony én adtam be az injekciót. Anyukám irányított, hogy hogyan és hova kell beadni és biztatott, hogy egyáltalán nem fájt neki, amit azért most se hiszek.
Tehát visszatérve a fülszúrásra, ahogy tanultam, megszurkáltam anyukám mindkét fülén a NADA pontokat ( majd később elmesélem, hogy ez micsoda) és mondtam, hogy kb. fél órát kell így várnia. Fél óra múlva kiszedtem a tűket, és anyukám sokkal jobban érezte magát:-)))
Azóta minden nap kap a fülébe tűket, és most már vannak olyan napok, hogy egészen estig nem fulladozik!!!
Nna. elég a dicsekvésből, a többiekkel, akiket szurkálok, még nincs ilyen " hosszú" tapasztalatom.
Mindenesetre mindenről feljegyzést fogok készíteni, és majd beszámolok róla.

Még mindig macskahírek

Ma reggel kinyitottam Tamásnak az ufót, eleinte gyanakodott, aztán kijött:-) úgy dorombolt, hogy még a szomszéd utcában is hallani lehetett, de nem kért sem enni, sem inni. Nem akarja használni a " rendes" macskaalmot, pontosabban nem rendeltetésszerűen használja. Még este bevittem egy tálban kerti földet, hátha arra vágyik, de az sem érdekelte. Beült ( inkább feküdt) az alomba, akkor ott hagytam, hogy még tudjon aludni. Végülis 13 éves lesz, és ez egy hatalmas műtét volt, nem csoda, hogy aludni akar még. Óriási vágás van rajta, még az is lehet, hogy később gallért kell adni rá.
Azért nagyon bizakodom és majd beszerzek valami finomságot, amibe algopyrint lehet rejteni. Csak nem tudom mi legyen az?

Most csak röviden annyit, hogy megműtötték Tamást, akinek nemcsak hogy kificamodott a csípőcsontja, hanem annyira roncsolódott a combfeje, hogy azt le kellett fűrészelni. Állítólag néhány hét alatt ízesül a megmaradt rész a vápához és ugyanúgy tudja majd használni a lábát, mint azelőtt. Most még az ufóban hagyom, mert ébren van, de még a kábaságtól nem tud mozogni rendesen ( mepróbáltam kiengedni, hátha szomjas, de kimászott az ufóból és azonnal az oldalára dőlt). 10 nap múlva varratszedés, minimum addig szobafogság, de inkább tovább, mert még nagyon hideg van kint.

Máris újabb családtaggal lehet ismerkedni. Történt ugyanis, hogy Tamást az öreg ( idén 13 éves lesz) cicámat kedden sehol sem találtam. Ehhez tudni kell, hogy Tamás egy rendkívül intelligens és kommunikatív cica, aki minden nap a kapuban várja, hogy megérkezzem, üdvözöl, majd mutatja az utat a lakás ajtajáig, ott viszont élre tör és előttem beront ( az is igaz, hogy csak nemrégen tudott visszaköltözni a lakásba, mert amikor még az öt weszti lakott bent, akkor cica nem tehette be a lábát, majd mikor a wesztik létszáma tavalyelőtt augusztusban egyre csökkent, akkor megérkezett Luca, aki Tamás kiköpött hasonmása, sokáig Másiktamásnak neveztük, míg ki nem derült, hogy lány, de ez egy másik történet, lényeg, hogy Tamás nehezen küzdötte magát vissza a nyugdíjas körülmények közé, gondolom ezért csörtet) és azonnal a kajáját kezdi követelni. Így aztán rögtön furcsa volt, hogy sehol nincs, egészen addig, míg kedden este hirtelen észre nem vettem, hogy az ebédlőasztal alá tolt székeken fekszik.
Mi tagadás, nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy meghalt, ugyanis semmire nem reagált, se zajra, se fényre, se mozgásra, semmire. Nagy bátran telefonáltam a barátnőmnek az estében, hogy mi a probléma, mire ő azonnal kocsiba ült és átjött a férjével. Majd kihúzta a széket, és láss csodát! Tamás, akit én addigra szépen elsirattam, feltámadt. Akkor láttuk, hog ynem tudja letenni a lábát, valami történt vele. Kiment a kertbe, én utána, és visszahoztam, de persze nem zártam be, így szerda reggelre eltűnt. Szerdán megint egész nap hívtam és keresgéltem, el sem tudtam képzelni, hogy a zuhogó esőben merre lehet, mígnem aztán ma reggel a pincében rátaláltam.
Szegény cicám olyan boldog volt, hogy megtaláltam:-) úgy viselkedett, mint egy elveszett kisgyerek , hagyta, hogy felemeljem, és hangosan dorombolt. De a lábát most sem tudta használni, így nem volt mese, irány az állatorvos. Ott röntgen, és megállapították, hogy kificamodott a csípője, amit majd holnap altatásban tudnak csak visszarakni, és akkor derül ki, hogy a szalagok is elszakadtak ( ami eléggé valószínű), mert ha igen, akkor azokat meg is fogják műteni. Szegény öreg cicám ilyen fájdalmak várnak rá. Addig szobafogság, hogy megint meg ne lépjen.
Így történt, hogy ma egész nap nem voltam gyakorolni, pedig délelőtt akartam menni az akupunktúrás rendelésre, délután pedig a fülakupunktúrás gyakorlatra. Holnap hajnalban azért elmegyek akupunktúrára, Mari barátnőm meg beviszi Tamást a rendelőbe és délután én elhozom a műtét után.

Elkezdem

Hosszú hezitálás és a regisztáció utáni még hosszabb várakozás után ma úgy döntöttem, hogy elkezdem:-)
Elképzeléseim szerint főleg a tanulmányaimról és az azzal kapcsolatos egyéb témákról fogok írni, de persze sokat fogok írni a fogyókúrámról ( hehe, ha belegondolok, hogy annak idején még kórházban is hízlaltak, de mindhiába, most pedig küzdök a felesleges kilóimmal, elég érdekes életutat járok be) amit nemsokára ki tudja hanyadszor de újrakezdek. Na és persze biztos sokat fogok írni a családomról és egyéb állatokról is:-)
Még nem tudom rendesen használni ezt a felületet, de azt remélem, hogy idővel ez is kialakul. Nem vagyok türelmetlen, sőt ahhoz képest, hogy néhány ( mondjuk 5-6) évvel ezelőtt még jóformán az internetről sem tudtam semmit, és most fórumokon levelezgetek, és blogot írok, elég szépen fejlődtem:-) Persze anyukámnak a lába nyomába se érhetek, ő 80 éves volt tavaly, amikor a rábeszélésemre szerzett egy laptopot, és megtanulta annak a kezelését, olvasgatja a neten a híreket, emailben tartja a kapcsolatot pld. a háziorvosával, de skype-on beszélget az unokáival és a külföldön dolgozó testvéremmel.
Ez egy ilyen család. És ha már itt tartunk, akkor egy nagyon rövid bemutatás, áttekinthetőség céljából:
Az eddigiekből kiderül, hogy él az anyukám, sajnos apukám már idén lesz 10 éve, hogy meghalt, és ugyan azt mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket, úgy látszik, ez még kevés idő volt az ő hiányának a megszokásához.
A harmadik házasságomban élek, az előző két házasságomból van két fiam. Elsőszülöttem megházasodott, gyereke még nincs. Másodszülöttkém idén készül házasodni, náluk legalább reménykedhetek az unokában. A második házasságkötéssel " szereztem" egy lányt, aki már szintén anya, és tartjuk a kapcsolatot, róla is biztos szó lesz itt, naés az ő édes kicsi fiáról.
A harmadik házasságkötéssel szereztem mindjárt négy gyereket, akik ma már mind felnőttek, olyannyira, hogy az első és másodszülött fiúknak mindjárt gyerekeik születnek, tehát tavasztól indul az unoka program:-) a harmadszülött is fiú, de ő még egyedülálló és a negyedik lány, aki együtt él egy nagyon helyes fiúval.
Ez a " szűk" család. Testvérem külföldön él és dolgozik a családjával, ha majd egyszer megtanulom mások blogját is ide varázsolni, akkor az ő kemence és étel blogját is meg lehet ismerni:-)
Családtagok és barátok vannak még, akik nagyon fontosak, de őket majd akkor fogom bemutatni, amikor szóba kerülnek:-)