Máris újabb családtaggal lehet ismerkedni. Történt ugyanis, hogy Tamást az öreg ( idén 13 éves lesz) cicámat kedden sehol sem találtam. Ehhez tudni kell, hogy Tamás egy rendkívül intelligens és kommunikatív cica, aki minden nap a kapuban várja, hogy megérkezzem, üdvözöl, majd mutatja az utat a lakás ajtajáig, ott viszont élre tör és előttem beront ( az is igaz, hogy csak nemrégen tudott visszaköltözni a lakásba, mert amikor még az öt weszti lakott bent, akkor cica nem tehette be a lábát, majd mikor a wesztik létszáma tavalyelőtt augusztusban egyre csökkent, akkor megérkezett Luca, aki Tamás kiköpött hasonmása, sokáig Másiktamásnak neveztük, míg ki nem derült, hogy lány, de ez egy másik történet, lényeg, hogy Tamás nehezen küzdötte magát vissza a nyugdíjas körülmények közé, gondolom ezért csörtet) és azonnal a kajáját kezdi követelni. Így aztán rögtön furcsa volt, hogy sehol nincs, egészen addig, míg kedden este hirtelen észre nem vettem, hogy az ebédlőasztal alá tolt székeken fekszik.
Mi tagadás, nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy meghalt, ugyanis semmire nem reagált, se zajra, se fényre, se mozgásra, semmire. Nagy bátran telefonáltam a barátnőmnek az estében, hogy mi a probléma, mire ő azonnal kocsiba ült és átjött a férjével. Majd kihúzta a széket, és láss csodát! Tamás, akit én addigra szépen elsirattam, feltámadt. Akkor láttuk, hog ynem tudja letenni a lábát, valami történt vele. Kiment a kertbe, én utána, és visszahoztam, de persze nem zártam be, így szerda reggelre eltűnt. Szerdán megint egész nap hívtam és keresgéltem, el sem tudtam képzelni, hogy a zuhogó esőben merre lehet, mígnem aztán ma reggel a pincében rátaláltam.
Szegény cicám olyan boldog volt, hogy megtaláltam:-) úgy viselkedett, mint egy elveszett kisgyerek , hagyta, hogy felemeljem, és hangosan dorombolt. De a lábát most sem tudta használni, így nem volt mese, irány az állatorvos. Ott röntgen, és megállapították, hogy kificamodott a csípője, amit majd holnap altatásban tudnak csak visszarakni, és akkor derül ki, hogy a szalagok is elszakadtak ( ami eléggé valószínű), mert ha igen, akkor azokat meg is fogják műteni. Szegény öreg cicám ilyen fájdalmak várnak rá. Addig szobafogság, hogy megint meg ne lépjen.
Így történt, hogy ma egész nap nem voltam gyakorolni, pedig délelőtt akartam menni az akupunktúrás rendelésre, délután pedig a fülakupunktúrás gyakorlatra. Holnap hajnalban azért elmegyek akupunktúrára, Mari barátnőm meg beviszi Tamást a rendelőbe és délután én elhozom a műtét után.

Elkezdem

Hosszú hezitálás és a regisztáció utáni még hosszabb várakozás után ma úgy döntöttem, hogy elkezdem:-)
Elképzeléseim szerint főleg a tanulmányaimról és az azzal kapcsolatos egyéb témákról fogok írni, de persze sokat fogok írni a fogyókúrámról ( hehe, ha belegondolok, hogy annak idején még kórházban is hízlaltak, de mindhiába, most pedig küzdök a felesleges kilóimmal, elég érdekes életutat járok be) amit nemsokára ki tudja hanyadszor de újrakezdek. Na és persze biztos sokat fogok írni a családomról és egyéb állatokról is:-)
Még nem tudom rendesen használni ezt a felületet, de azt remélem, hogy idővel ez is kialakul. Nem vagyok türelmetlen, sőt ahhoz képest, hogy néhány ( mondjuk 5-6) évvel ezelőtt még jóformán az internetről sem tudtam semmit, és most fórumokon levelezgetek, és blogot írok, elég szépen fejlődtem:-) Persze anyukámnak a lába nyomába se érhetek, ő 80 éves volt tavaly, amikor a rábeszélésemre szerzett egy laptopot, és megtanulta annak a kezelését, olvasgatja a neten a híreket, emailben tartja a kapcsolatot pld. a háziorvosával, de skype-on beszélget az unokáival és a külföldön dolgozó testvéremmel.
Ez egy ilyen család. És ha már itt tartunk, akkor egy nagyon rövid bemutatás, áttekinthetőség céljából:
Az eddigiekből kiderül, hogy él az anyukám, sajnos apukám már idén lesz 10 éve, hogy meghalt, és ugyan azt mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket, úgy látszik, ez még kevés idő volt az ő hiányának a megszokásához.
A harmadik házasságomban élek, az előző két házasságomból van két fiam. Elsőszülöttem megházasodott, gyereke még nincs. Másodszülöttkém idén készül házasodni, náluk legalább reménykedhetek az unokában. A második házasságkötéssel " szereztem" egy lányt, aki már szintén anya, és tartjuk a kapcsolatot, róla is biztos szó lesz itt, naés az ő édes kicsi fiáról.
A harmadik házasságkötéssel szereztem mindjárt négy gyereket, akik ma már mind felnőttek, olyannyira, hogy az első és másodszülött fiúknak mindjárt gyerekeik születnek, tehát tavasztól indul az unoka program:-) a harmadszülött is fiú, de ő még egyedülálló és a negyedik lány, aki együtt él egy nagyon helyes fiúval.
Ez a " szűk" család. Testvérem külföldön él és dolgozik a családjával, ha majd egyszer megtanulom mások blogját is ide varázsolni, akkor az ő kemence és étel blogját is meg lehet ismerni:-)
Családtagok és barátok vannak még, akik nagyon fontosak, de őket majd akkor fogom bemutatni, amikor szóba kerülnek:-)