2009. március 18., szerda

még eszembe jutott

hogy tegnap miután befejeztem az előadásomat, arra gondoltam, hogy elmegyek a Minel Kft-hez megnézni, hogy milyen új könyveik vannak. Ez a cég akupunktúrás eszközök és különféle szakmai könyvek forgalmazásával ( is) foglalkozik és a Köztársaság téren van az üzletük. Csodás idő volt, világos, napos. Arra is kanyarodtam az autóval, de nem volt parkolóhely a közelben és gondoltam, hogy ezt nem kell akkor erőltetni, mert mire a tér egy másik részén parkolok, átkelek, addigra esetleg bezárnak. Így továbbmentem.
Ma döbbenten olvasom a hírek között, hogy a nevezett téren pont tegnap délután egy autóban ült két férfi ( az egyik szolgálaton kívüli rendőr) és bekopogott hozzájuk egy harmadik, aki " kérte" tőlük az értékeiket ( laptop, pénztárca, mobil), amit érthetően nem akartak odaadni. Sőt. A rendőr közölte, hogy ő rendőr ( azaz szolgálatba helyezte magát) amitől a rabló nemhogy megriadt, inkább megdühödött és egy baltával összevissza verte mind a két férfit és az értékeiket meg elvitte.

Nem hiszem, hogy ezek után meg mernék állni és be mernék menni a boltba. Ezt nem gondoltam, hogy ide süllyedt a közbizonytalanság.

úgy elszaladt

ez a néhány nap, hogyha Bluemoon gyengéden nem figyelmeztet, tán észre sem veszem:-)
Ugyanis minden nap gondolok arra, hogy : na most aztán írni fogok, de ma már aztán tényleg és igazán.
Aztán ehelyett mi történik? beájulok az ágyba ( változatos időpontokban, az utóbbi néhány napban volt olyan is, hogy éjfél előtt!!) és aztán hajnalban meg nagy keservesen kirángatom magam az ágyból.
Ez nem panasz volt, hanem dicsekvés:-)
Viszont a helyzet az, hogy a természetgyógyászat változtatásaival kapcsolatban olyan gyalázat folyik, amilyennel én még nem találkoztam. Igaz, hogy a jogszabályalkotáshoz hála istennek eddig sem volt sok közöm, és remélem ezután sem lesz, és már nem is vagyok tizenéves, hogy hinnék a mesékben, csodákban, de azért még mindig képesek nekem meglepetést okozni, és alulmúlni a róluk alkotott - és egyébként nem túl hízelgő - képet.
Történt ugyanis, ahogy azt már megírtam, hogy a legteljesebb csöndben feltették a honlapra a készülő tervezeteket azzal, hogy " az egyeztetés folyamatban van", miközben a szakma képviselői az egészről semmit nem tudtak. Mikor valahogy mégiscsak elterjedt, hogy mi készül, akkor kezdtek különféle véleményeket fűzni a tervezethez, mire annak " anyukája" további változtatásokat eszközölt, de immár " dühből" dolgozva, személyes ellenvéleményét kiélve. Így folyamatosan új és új rendelkezések kerültek a tervezetbe, de ezeket a változtatásokat még senki nem látta, nem olvasta, csak néhány beavatott.
Így aztán a nem beavatott többség elhatározásra jutott és írtak az illetékesnek ( képzelt) miniszternek egy levélkét arra kérve őt, hogy mindaddig, amíg a tervezetben nincs szakmai konszenzus, ne írja alá ezt a senki által sem ismert változatot. Állítólag a címzett ( akinek a nevét nem tudom és erre a rövid időre már meg se akarom jegyezni) szóban azt ígérte a levél egyik szerzőjének, hogy természetesen, szóba sem jöhet, hogy ő a szakma ellenében bármit tegyen.
Azám. De ma aztán kibújt a szög ( vagy a ló? ) a zsákból és " kiderült", hogy mivel a természetgyógyászoknak nincs egy egységes képviseleti szervük ezért nincs kivel egyeztetni. Ha pedig nincs kivel egyeztetni, akkor nem is kell egyeztetni. passzpussz. téma lezárva.
Márpedig úgy tűnik, hogy ennek következtében szakmák fognak eltűnni, embereket fognak megfosztani a már korábban megszerzett képesítésük szerinti működési lehetőségtől. És mindezt a szigorítás és a szakma kóklerektől történő megtisztítása címszó alatt. Szerintem pedig ezzel kizárólag a kóklerek fognak nyerni és azok, akik már eddig sem vették a fáradtságot, hogy baromi sok pénzért tanfolyamokon megtanulják a szakmát és utána további sok pénzért rohadt nehéz vizsgákat tegyenek, aztán még több pénzért engedélyeztessék a működésüket, hogy utána legálisan tudjanak működni. Már most is rengeteg olyan emberről tudok, akik munka után a lakásukon fogadják a klienseket és ott végeznek különféle tevékenységeket, csak az isten tudja, hogy miket. Most majd többen lesznek, mert az eddigi bizonyítványokat a falra kitehetik, vagy a szögre akaszthatják.
Szóval ilyen történések zajlanak. Azonkívül én vadul tanulok, mert még a régi rendszer szerint vizsgázhatok ( vagy nem, ezt senki nem tudja most megmondani),
Közben tanítok is, ebben a félévben vállalkozási ismereteket, nappali és levelező hallgatóknak is. Ez választható ( tehát nem kötelező) tantárgy, és a legnagyobb meglepetésemre egy csomóan ezt választották. Ráadásul én nem vezetek jelenléti ívet, mégis minden órán rendületlenül ott ülnek és még csak el sem alszanak:-)))) igaz, hogy nincs tankönyv, ezért kénytelenek ott lenni és jegyzetelni, ha a végén értékelhető dolgozatot akarnak írni ( ezt jól kitaláltam szegényeknek ).
Ezen kívül minden nap szokott valami történni, amiről abban a pillanatban azt gondolom, hogy hát ez rendkívül fontos és meghatározó esemény, de most valahogy egyiket sem tudom felidézni, tehát mégsem baj, hogy kihullottak az emlékezetemből.
Március idusának tiszteletére elhatároztam, hogy egy kicsit megrendezem az utcai kerítésünkhöz 12 évvel ezelőtt telepített és azóta " kicsit" elvadult tűztövis bokrokat. gondoltam, hogy szépen kiritkítom, megkurtítom. Ehhez képest azzal szembesültem, hogy ez lehetetlen, mert az idők folyamán szinte szétválaszthatatlanul összegabalyodtak az ágak, és összevissza dőltek, jobbára a föld felé, de a többiek meg rácsavarodtak a kerítés vasára. Hirtelen elhatározástól vezérelve térdmagasságban nekiláttam levagdosni az összes bokrot. Már ez a munka is maga volt a megtestesült rémálom, amit persze nem lehetett félbehagyni, de a dráma utána következett, mikor a sok levágott ág ott hevert a földön és se jobbra-se balra nem tudtam tőle mozdulni. Néhány órai küzdelem után a férjemnek feltűnt, hogy seholse vagyok a lakásban, utánam jött a kertbe, és látta, hogy mi a helyzet. Addigra már több sebből véreztem a tüskéktől, meg a fejemre, karomra hulló hatalmas bokordaraboktól ( szegény bokraim küzdöttek a létükért, de hát az én ágvágóm volt az erősebb) . szóval látta, hogy mi a helyzet és ő is beállt a csatasorba. Ha nem teszi, talán még most is ott állok az ágak között. Együtt elhúzkodtuk a halmot a kert egy félreeső részébe és ott nekiláttunk kisebb darabokra szabdalni az ágakat és halomba rakni őket. Úgy ahogy sikerült, most ott egy halom bokor, még fogalmam sincs, hogy mit lehet vele csinálni?
Mindenesetre ilyen hulla állapotban mentünk az orchidea kiállításra. Ha nem E-nek ígérem meg, hogy elmegyünk, hát biztos, hogy nem indulok útnak. Férjemnek ínhüvelygyulladása van, már többféle módszert kipróbáltam ( amit engedett) de a legjobban a hagyományos fáslizás vált be. Nekem már lappadt a karom és szép zöld.

Még visszatérve a természetgyógyászati rendelkezésekre. szeretném tudatosítani, hogy nem a magam érdekében háborgok, mert pillanatnyilag úgy néz ki a helyzet, hogy a változások engem vagy nem érintenek, vagy kedvezőek is ( pld. életmódtanácsadással idáig csak néhányfajta diplomával lehetett képesítést szerezni, ha ez az izé életbelép, akkor pedig bármilyen felsőfokú képesítéssel). De úgy érzem, hogy ez csak a kezdet, mert az illető ambíciózus ( orvos) hölgy arra törekszik, hogy először csak a középfokú képesítéseket szorítsa háttérbe ( tegye lehetetlenné) aztán pedig mindenkit, aki nem orvos. Innen kezdve viszont elképesztő a történet, hiszen az egész világon a természetgyógyászat - megfelelő képzés után - szabadon gyakorolható, és inkább arra szoktak törekedni, hogy magát a természetgyógyászati képzést emeljék fel a középfokról a felsőfokra, vagy legalább lehetőséget adjanak az erre törekvőknek, és az egész világon elismerik a hagyományos orvoslás és a természetgyógyászat különbözőségét. Arról már nem beszélek, hogy pld. Németországban a társadalombiztosítás is támogatja a természetgyógyászati kezeléseket és egész kórházak vannak, amelyek ilyen módszerekkel kezelnek embereket, noha ott sem csak orvosok végezhetik ezt a tevékenységet. Hiába. Ők még nem olyan fejlettek, mint mi.
Ha tévednék az események, szándékok megítélésében ( bár így lenne) akkor természetesen erről is híven tudósítani fogok.
Viszont pozitív hírem, hogy a barátnőm menyét kezelem és nem szeretném elkiabálni a dolgot, de úgy tűnik, hogy sikerrel. Két kisgyerek mellett komoly depressziós tüneteket produkált és éppen gyógyszerre akarták állítani, ehelyett fülakupunktúrát csinálunk és javul:-))))))))))
Azért lelki kezelést is kap beszélgetés formájában.
Most már tényleg beszámoltam minden olyan eseményről, ami eszembe jutott és ami lényeges.