Ma volt az első nap

abból a kétnapos továbbképzésből, amire még akkor jelentkeztem, amikor azt hittem ( hittük) hogy a honapukák és honanyukák elfogadják az új Polgári Törvénykönyvet. Akkor még azt sem tudtam, hogy ilyen nehézkesen fogok készülni a szóbeli és gyakorlati vizsgámra és arra gondoltam, hogy ez a két napos továbbképzés simán belefér.
Mindenesetre nagyon tanulságos volt ez a mai nap. Először is már nem is emlékszem ( inkább nem akarom ide leírni ) hogy hány éve, hogy nem jártam az Alma Mater folyosóin és még több, hogy egy tanterembe beültem. Légkondi van, és projektor és számítógép és kihangosítás ( bár ez utóbbi maga volt a megtestesült rémálom, mert egyfolytában gerjedt és visított). De ezek csak a külső körülmények voltak, az igazi meglepetés még hátravolt. Vékás professzor, akadémikus, aki a kodifikációs bizottság elnöke volt, elmesélte, hogy micsoda gyalázat történt az új Ptk körül. Ha nem ő mondja, akit 40 éve ismerek, tisztelek és nagyra tartok, talán nem is hiszem el. Nem akarom ugyanis elhinni, hogy az illetékes minisztériumban ilyen sült bolondok és beképzelt barmok ücsörögnek. Történt ugyanis, hogy 98-ban kapták a felkérést az új Ptk kodifikációjára, mondván, hogy a minisztériumnak nincs olyan szakember gárdája, akik egy ilyen feladatot meg tudnának oldani. Vékás prof. által összehozott csapat ezután évekig dolgozott, hogy a koncepciót összeállítsa, amit 2003-ra sikerült véglegesíteniük. Utána további hosszú évekig dolgoztak a törvény szövegén, egyidejúleg írva annak indokolását is, míg 2007-ben sikerült egy úgynevezett nulladik változatot elkészíteni és közreadni. Az volt a terv, hogy ezután jöhet a szakmai és társadalmi vita, észrevételek, amiket a bizottságok megtárgyalnak és ennek megfelelően fogják tovább átdolgozni a tervezetet. Ehelyett a minisztérimban valami főokos vérszemet kapott, közölték, hogy innen kezdve nem tartanak igényt a kodifikációs bizottság munkájára, mert a hátralevő feladatokat a saját apparátusukkal meg tudják oldani! És lőn. Bizonyos részeket kihúztak, bizonyos dolgokat beleírtak, amit lehetett azt összevissza gányolták, majd mikor látták, hogy valami mégsem jó, akkor egyik helyen visszaírták, de a másik helyen elfelejtették. Így következett el 2008 év, amikor benyújtották a javaslatot, jellemző módon azonnal ők maguk ( 3 kormánypárti képviselő aláírása mögé bújva) 300 Háromszáz módosító javaslatot tettek a saját javaslatukhoz!!! aztán még nem jegyeztem meg, hogy hány javaslat készült, most a zárószavazás előtt áll a törvény, és olyan inkoherenciák vannak benne, hogy csak még. ( ugyebár az inkoherencia az kizárólag szakmai hozzá nem értés, törvényszerkesztési analfabetizmusból tud eredni) ezen kívül koncepcionális változásokat is végrehajtottak, noha a koncepció elfogadásához kormányhatározat kellett, így gondolom a változáshoz is.
Pld. megszűnik a nagykorú személy cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezhetősége, vagyis a jelenlegi elgondolás szerint ma kis hazánkban aki nagykorú, az egyben cselekvőképes is. Alapelv lesz az igazságosság és a méltányosság, mint irányadó szempont, noha nem is kell jogásznak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy ami az egyik félnek méltányos, az a másik félnek nem lehet az, továbbá valami vagy igazságos, vagy méltányos, egyszerre ez nem mehet.
De nem sorolom, mert most még csak a személyi, dologi és kártérítési felelősségi részen vagyunk túl.
Tanulságos nap volt a mai. Elfáradtam, már elszoktam attól, hogy egész napot az iskolapadban üljek és nagyon nyomasztó volt hallani sorban az előadókat, akik nem tehettek mást, mint amit tettek, vagyis kritikát gyakoroltak. Hogy mi lesz az alkalmazás során?? szívni fog az egész ország, mint a torkosborz. Jövő pénteken folyt.köv a családi joggal és a szerződések jogával.

Csak bejelentem

hogy pénteken írásbeli, már kezdek besokallni, még azt is elfelejtettem, amiről azt hittem, hogy tudom. Lehet szorítani ezerrel, most különösen nagy szükségem van rá.
Amúgy a múlt hét közepéig valamilyen rejtélyes okból azt gondoltam, hogy 15-e szombat és igazi csapásként ért, hogy " vesztettem " egy napot, mivel péntek.
Tegnap viszont egy barátnőm, aki alternatív mozgás és masszázsterápiából jön írásbelizni, megírta, hogy 11-re kell neki menni. Ezen felbuzdulva elővettem az értesítést és akkor láttam, hogy nekem is 11 órára kell menni.
A gondos és precíz ( szünetelő) ügyvéd bejegyzését olvastátok.

Közhírré teszem

hogy a mai napon sikeres vizsgát tettem és mától fülakupunktúrás addiktológus ( is ) vagyok. ( amíg a már említett és most nemakaromminősíteni e.ü. min. nem változtatja meg a rendeletét, akkor majd illegalitásba vonulok) Elmélet és gyakorlat egyaránt jeles:-)
Most ezerrel nekilátok a 15-i írásbeli vizsgára készülésnek, de előtte azt hiszem ágynak dőlök, mert az éjszakát némi tanulással töltöttem.
Ma fenséges vacsit csináltam, mert már ehettem tésztát és nyers paradicsomból, olajból és fokhagymából csináltam egy turmixolt szószt, azzal a tésztát nyakonöntöttem.

A mai nap

se volt kispályás. Délelőtt egész normálisnak tűnt minden, mikoris hirtelen a nyitott teraszajtón berepült egy cinke. Tamásnak elég nehezen esett le a tantusz és csak nézelődött, hogy mi a fene repked itt, Luca viszont a másik szobából legszebb álmából ébredt és mint egy fúria kirontott és azonnal a - madár szerencséjére - már fává terebélyesedett benjámin fikuszhoz rontott. A kismadár ügyesen felment a fa tetejére és az ágak között reszketett. Nagy keservesen megfogtam a cicákat, Tamást a fürdőszobába zártam, Lucát pedig hosszas üldözés után elkaptam és a kicsi gyerekem elhagyott szobájába zártam. Ezután minden más ajtót becsuktam, teraszajtó másik szárnyát kinyitottam, kismadár persze nem a helyes irányba indult, fejét beverte az üvegekbe és újra landolt a fikuszon. Mit tehettem? Kihúzkodtam a rohadt nehéz és hatalmas fikuszt a teraszajtóhoz, és akkor végre a kismadár is meglátta, hogy merre a szabadulás útja és huss, elrepült. Ezután már nem volt mese, kénytelen voltam továbbrángatni, mert lélek az ajtón ezután se ki-se be, ahogy azt kedvenc költőm Arany János is megénekelte. Pedig titokban arra számítottam, hogy valamelyik fiúgyerek kihúzkodja helyettem. De mára nem ez volt megírva.
Most pedig hallgatom az időjárásjelentésben, hogy a jövő héten jelentős lehűlések várhatók. Szegény fikuszom, de ha nagy baj lesz, hát betakargatom, ha még nagyobb, akkor nincs mese és visszarángatom.

Minden jóra fordult

mert előkerült a gazdi. Hozott magával törzskönyvet, oltási könyveket, külön kértem tőle fényképeket, minden rendben, tényleg övéké a két kutya, mert boldogan ugrottak hozzájuk ( egy család, apa, anya, két gyerek együtt jöttek). Kiderült, hogy a méregdrága láthatatlan kerítés nem azért van rajtuk, hogy ne menjenek ki a kerítésen, hanem azért, hogy ne lépjenek a fűre. No comment. Lényeg, hogy ők boldogan elvitték a kutyákat, én sírtam, tehát minden rendben zajlott:-)

Azt meg a nagy izgalomban nem is írtam, hogy április 27-én 17 óra 5 perckor világra jött az I. számú unoka, Kornél, 4kiló 40 deka és 58 cm. Szerencsére sikerült természetes úton megszületnie, már csütörtök délben haza is mentek ( gondolom a 3 napos ünnep miatt). Ma megyünk hozzá látogatóba ( bár a születése napján is ott voltunk és nemcsak megnéztük, hanem a lábát meg is simogattuk).

A tegnapi nap nem az én napom volt

mert miután ezeket a " csodás" híreket megtudtam, és mégiscsak tovább tanultam, mondván, hogy ha vizsga, akkor mégse égjek le, egyszercsak csöngetnek, hogy nem az én kutyám áll-e a kapuban.
Odanézek a fotelba, látom, hogy az én kutyám édesen szundít, mondom nem, de kimegyek és megnézem, hátha megismerem.
Hát ott áll a kapuban egy weszti és egy hófehér pumi. Édesek, aranyosak, fiatalok, nyakörv van rajtuk, ott kóborolnak reggel óta a keresztutcánkban, most délre ideértek a házunk elé. Kinyitottam a kaput, besétáltak. Én kutyámat, macskáimat biztonságba helyeztem és elindultam a környéken terepszemlére. Az egyik helyen, ahol két weszti lakik egy rotival, ott mind a két weszti a kertben ugrált, tehát nem ők azok. Becsöngettem a másik szomszédomhoz, aki rendszeresen sétáltatja a tüneményes weimari vizsláját, hogy nem ismeri-e ezt a két kutyát. Hát nem. De megígérte, hogy esti sétánál közhírré teszi, hátha hiányoznak valakinek. A nyakörvükön méregdrága készülék, úgynevezett láthatatlan kerítés. Neten megtaláltam a magyar forgalmazót, telefon, hogy nincs-e nyilvántartása, hogy kinek adta el ( darabja kb. 70 e Ft akciósan). Nagyon helyesen telefon alapján gyanakodott, kérte, hogy fotózzam le a nyakörvet, emilezzem el a fotót ( mintha ez olyan természetes lenne, de persze megtettem, kutyák, nyakörv lefotózva, elküldve) utána visszahívott, hogy sajna nincs a nyilvántartásában erre adat, ráadásul az egyik nyakörv nem is kerítés, hanem kiképző, nem mintha az olcsóbb jószág lenne.
Kutyamenhely ( akiknek az 1 százalékomat is adtam) kezét széttárta. Közben a piszok pumi rájött, hogy a kerítésen nem tudom hogyan, de ki tudja préselni magát, ezért üldözéses csapatverseny kezdődött, de az én győzelmemmel ért véget, mind a két lükét sikerült újra megcsípni, és immár bezártam őket az előtérbe. Szegénykéim most ott dekkolnak. Esznek-isznak, néha kiviszem őket szigorú felügyelet mellett a kertbe. Egyébként roppant értelmesek és ahhoz képest, hogy tegnap ismerkedtünk meg, nagyon engedelmesek is, kivéve a szabadság iránti olthatatlan vágyukat. A pumit többször úgy kellett visszarángatnom a kerítésről. Viszont futkároztam, ami amúgy nem ártott volna, ha nem tanulás helyett történik.
Ha találok valakit, aki megmutatja, hogy hogy kell képeket feltenni, akkor ide is felrakom a nem túl jól sikerült képet a két kutyusról, közben várom a jószerencséjüket, mert nem akarom elhinni, hogy valaki, aki ilyen drága nyakörveket rak a kutyusaira, az nem keresi őket.

Rendelet újratöltve

Itten nyűglődöm a vizsgára készüléssel, mert szokás szerint mindent az utolsó pillanatra halogatok, de most már tényleg szerdán lesz a vizsga.
Erre kiderül, hogy csütörtökön mégiscsak egyeztetést tartottak a minisztériumban, aminek olyan gyalázatosak voltak a körülményei, hogy ide sem írom le. Elképesztőnek tartom, hogy a hatalomba 10 körömmel kapaszkodó döntéshozó és az őt feltüzelő illető az utolsó pillanatban képes ilyen mocsok döntéseket meghozni és aláírni. A lényeg, hogy az a szak, amiből szerdán vizsgázom, kikerül az egyszerű földi halandók által is művelhető szakok közül és a fellegekbe a fehérköpenyes orvosi előjogok között lesz. A másik, amiből később vizsgázom, az állítólag most még kegyelmet kapott, de ki tudja? A harmadik ( fitoterápia) amiből ősszel szerettem volna vizsgázni, szintén orvosi kompetenciába kerül. No comment.