A tegnapi nap nem az én napom volt

mert miután ezeket a " csodás" híreket megtudtam, és mégiscsak tovább tanultam, mondván, hogy ha vizsga, akkor mégse égjek le, egyszercsak csöngetnek, hogy nem az én kutyám áll-e a kapuban.
Odanézek a fotelba, látom, hogy az én kutyám édesen szundít, mondom nem, de kimegyek és megnézem, hátha megismerem.
Hát ott áll a kapuban egy weszti és egy hófehér pumi. Édesek, aranyosak, fiatalok, nyakörv van rajtuk, ott kóborolnak reggel óta a keresztutcánkban, most délre ideértek a házunk elé. Kinyitottam a kaput, besétáltak. Én kutyámat, macskáimat biztonságba helyeztem és elindultam a környéken terepszemlére. Az egyik helyen, ahol két weszti lakik egy rotival, ott mind a két weszti a kertben ugrált, tehát nem ők azok. Becsöngettem a másik szomszédomhoz, aki rendszeresen sétáltatja a tüneményes weimari vizsláját, hogy nem ismeri-e ezt a két kutyát. Hát nem. De megígérte, hogy esti sétánál közhírré teszi, hátha hiányoznak valakinek. A nyakörvükön méregdrága készülék, úgynevezett láthatatlan kerítés. Neten megtaláltam a magyar forgalmazót, telefon, hogy nincs-e nyilvántartása, hogy kinek adta el ( darabja kb. 70 e Ft akciósan). Nagyon helyesen telefon alapján gyanakodott, kérte, hogy fotózzam le a nyakörvet, emilezzem el a fotót ( mintha ez olyan természetes lenne, de persze megtettem, kutyák, nyakörv lefotózva, elküldve) utána visszahívott, hogy sajna nincs a nyilvántartásában erre adat, ráadásul az egyik nyakörv nem is kerítés, hanem kiképző, nem mintha az olcsóbb jószág lenne.
Kutyamenhely ( akiknek az 1 százalékomat is adtam) kezét széttárta. Közben a piszok pumi rájött, hogy a kerítésen nem tudom hogyan, de ki tudja préselni magát, ezért üldözéses csapatverseny kezdődött, de az én győzelmemmel ért véget, mind a két lükét sikerült újra megcsípni, és immár bezártam őket az előtérbe. Szegénykéim most ott dekkolnak. Esznek-isznak, néha kiviszem őket szigorú felügyelet mellett a kertbe. Egyébként roppant értelmesek és ahhoz képest, hogy tegnap ismerkedtünk meg, nagyon engedelmesek is, kivéve a szabadság iránti olthatatlan vágyukat. A pumit többször úgy kellett visszarángatnom a kerítésről. Viszont futkároztam, ami amúgy nem ártott volna, ha nem tanulás helyett történik.
Ha találok valakit, aki megmutatja, hogy hogy kell képeket feltenni, akkor ide is felrakom a nem túl jól sikerült képet a két kutyusról, közben várom a jószerencséjüket, mert nem akarom elhinni, hogy valaki, aki ilyen drága nyakörveket rak a kutyusaira, az nem keresi őket.