Ma

sikerrel vizsgáztam szemtréningből és íriszdiagnosztikából. Végül az őrangyalom kiváló teljesítményt nyújtott és csupa olyan tételt sikerült kihúzni, amiket kifejezetten jól tudtam:-)
Így aztán az elméletből csillagos 5 lett, a gyakorlatból pedig 5 az eredmény:-)))))
Kivételesen nagyon jó volt a vizsga hangulata, és ami még csodálatosabb, hogy 9 órakor elkezdtük és igen rövid idő alatt ( fél 12-re) sikerült befejezni úgy, hogy addigra a kezünkben voltak a bizonyítványok is. Igaz, hogy csak 8-an vizsgáztunk, de azért ez azt is jelentette, hogy mindenki nagyon felkészült volt.
Most folyamatosan járok az ősszel kezdett gyógynövényismereti tanfolyamra, ebből valószínű, hogy csak a jövő ősszel fogok vizsgázni. Ezért azon gondolkodom, hogy közben még ( hogy ne unatkozzak) megtanulom a reflexológiát, amit a köznyelv talpmasszázs néven ismer, noha hatalmas a különbség. De végülis van ebben igazság is, hiszen a talpon keresztül diagnosztizál és a talpon ( lábon ) kezel. Ezenkívül beiratkoztam a kínai masszázs tanfolyamra, de ez csak kétszer két nap és vizsgázni sem kell belőle.

Visszatérve

az új Polgári Törvénykönyvre, ahogy alant Bluemoon megjegyzésére írt válaszomban is megírtam, hatalmas kő esett le a szívemről, hogy az Elnök Úr nem írta alá. Azt gondolom, hogy az egész szakma örökre hálás lehet neki, hogy nem adta a nevét ehhez a gyalázathoz és őszintén remélem, hogy a jövőben módja lesz a törvényelőkészítőknek befejezni azt a nagyszerű munkát, amit elkezdtek és amit kényszerűségből abbahagytak. Remélem, hogy lesz egy olyan Polgári Törvénykönyvünk, ami hű lesz a hagyományokhoz, ugyanakkor megfelel a modern és változó kor kihívásainak.

Ha már Bluemoon

megjegyzése idecsalogatott, gyorsan helyzetjelentek. Tehát: hétfőn lesz a szemtréning és íriszdiagnosztika vizsgám, soha ilyen siralmasan vizsga előtt még nem álltam, mint most. És ez most nem a szokásos vizsga előtti rinyálás, hanem a szomorú tény. Úgyhogy elmegyek, de fényes eredményre nem számítok, bár már megtárgyaltuk az őrangyalommal, hogy miket kell húznom:-))))))
Ma megnyitottam Lina boszorkánykonyháját és megalkottam az első krémeim alapjait, úgymint a körömvirág tinktúrát és a körömvirág olajat. Sajnos a vadgesztenyék kiszáradtak, úgyhogy azokból nem hiszem, hogy idén krém lesz:-((( Ebből már látható, hogy megkezdtem a gyógynövényismereti tanulmányaimat és rettenetesen élvezem. Egy olyan fantasztikus társaságot találtam, akik kb. 10 éve tanítanak, de még most is hihetetlenül lelkesek, nagytudásúak és a tudásukat teljes egészében igyekeznek átadni. Akik nemcsak eldarálják az ETI tananyagot monoton hangon, hanem egy egészen tág térbe helyezték a gyógynövényekkel kapcsolatos ismereteket, történelmi, filozófiai alapokról, őskori, ókori, középkori módszerekről tartottak előadásokat. Hétvégenként kirándulások vannak, ahova lehet vinni gyereket-szülőt-nagyszülőt-barátot-kutyát és akárkit. Nekem a túlsúlyom és a túlkorom miatt a nyelvem lógott, de becsülettel elmentem két kirándulásra ( a könnyebbekre ) és a két nehezebbet úgy döntöttem, hogy kihagyom. Ha tavaszig sikerül a túlsúlytól megszabadulni ( a túlkortól szabadulás már nem opció) akkor a nehezebb kirándulásokat is bevállalom.
Ezen kívül még járok a 3-1-2 meridián gyakorlatok klubjába, úgy veszem észre, hogy nagyon jól beindult, kezdik a többiek is megszokni és megszeretni ezeket a foglalkozásokat, nyilván érzik saját magukon, hogy ez a kb. 20 perces gyakorlatsor milyen hatékony és jótékony.

Itt vagyok

csak teljesen elhavazva. Először is a fogyókúra: a csodaszerek - hogy finoman szóljak - semmit sem érnek. A turbós poros íze rémálom, hatása nulla, ha csak az állandó hányingert nem tekintjük valamiféle hatásnak.
A homeopátiás étvágyelvevőnek még ennyi hatása sem volt.
Nincs más hátra, valami mást kell kitalálni, ahogy normálisnak tűnő döntésre jutottam, azonnal közzéteszem.
Másodszor: ottragadtam a rendelőben, olyannyira, hogy most a nyári szabadságon részleges nyitvatartással ketten vagyunk bent egy kínai csajszival. Soha életemben kínaiakkal a " kérek egy adag csípős-savanyú levest és egy adag rizst" meg a " köszönöm, szia" mondatokon kívül még mást nem beszéltem, ezért nem tudom, hogy a többiek milyenek, de ez a csaj nagyon helyes és nagyon érdekes hallgatni egy teljesen más kultúra, neveltetés és élet történeteit. ( szerencsére már kb. 15 éve itt él az országban, úgyhogy nagyon jól tud magyarul, így élvezhetem a meséit).
Harmadszor: átálltunk unokamegőrzésekre. Az I.sz. tündérke már volt nálunk egyszer kb. 4 órát, aztán még egyszer már délután kettőtől egészen este 9-ig:-))))))))) Az első alkalommal rohadtul kimerültünk, a másodikra alaposan felkészültünk és egészen könnyedén vettük az akadályokat. Hogy mikor lesz következő alkalom, arról még nem tudok. a II.sz. tündér láthatásán is dolgozom.
Közben kijutott egy csodaédes pótunokából is, vele is többször találkoztam, sőt, bébiszitteltem is egy délelőttöt. Úgy tűnt, hogy egészen meg volt velem elégedve a fiatalember:-))))))

Ezeken kívül még töröm a fejemet a saját rendelés elkezdésén, augusztusban egy hétvégére megyünk Bükkszentkeresztre Szabó Gyuri bácsihoz.
Elkezdtem a szemtréning és íriszdiagnosztika tanfolyamot, ősszel vizsgázom belőle, és ősszel elkezdem tanulni a gyógynövényismeretet. Találtam egy fantasztikus helyet, remélem beváltja a hozzá fűzött reményeimet, mert nem a szokásos " gyorstalpaló" tanfolyam, ahol eldarálják a vizsga anyagát és utána jónapot, hanem egy évig tart és ősszel és tavasszal az elméleti oktatás mellett minden hétvégén lesz egy kirándulás, ahol megtanítják a felismerést, a gyűjtését, a kezelését stb.stb.
Hát ezek vannak mostanában.

Két tanfolyam

között elhatároztam, hogy valami fogyókúrafélébe kezdek. Már annyi mindent kipróbáltam, hogy el se tudom hirtelen sorolni. Most a turbódiéta mellett tettem le a voksot. Nem olcsó, de remélem hatékony.

Lezárult

egy fejezet, mert végülis pénteken nagyon sok izgalom,őrjöngés, hisztéria és egyebek után elmentem a szóbeli vizsgára. Itt még az elején kiosztották az írásbeli dolgozatokat és mikor megláttam, hogy 100 pontból 100 pontot kaptam, egy kicsit megnyugodtam. Utána a szóbeli elméleti vizsgán dicséretet kaptam ( és jelest) a gyakorlatin " csak" jelest.
Ezzel most már három szakmám van:-))))))))
Őrjöngés főleg azért volt, mert pünkösd hétfőn felhívott az építési vállalkozó barátunk, akivel még korábban megbeszéltük, hogy ősszel szigetelik kívülről a házat ( közkeletű elnevezése dryvit, de tulajdonképpen ez egy rendszer), hogy elmaradt egy munkájuk és jöhetnének-e most megcsinálni a szigetelést. Botor fejjel rábólintottam. Nna ezt nem kellett volna. Először is valamilyen számomra rejtélyes okból azonnal minden növényt letapostak, és az első nap az egész kertet és a ház előtt a járdaszegélyt és az úttestet is teledobálták csikkekkel. Azénuram dohányzik és ezért én azt hittem, hogy edzett vagyok csikk ügyekben, de mégse. Egy nagy zsák csikket összekotortam és megkérdeztem tőlük másnap, hogy tudják-e, hogy a hamutartó mire való? És vajon miért tettem ki két hatalmas hamutartót nekik? De csak néztek bambán, majd megígérték, hogy na jó, többet nem dobálják szanaszét a csikkeket. A kertben azóta tényleg alig van csikk a földön, de a ház előtt úgy nézünk ki, mintha mi lennénk egész Bp. dohányzásra kijelölt helye.
Utána tovább romboltak és tulajdonképpen a vizsga előtti utolsó két hetemet, amit az én elgondolásom szerint a kényelmes memorizálással tölthettem volna, teljesen tönkretették.
Az új Ptk tanfolyam második részére se tudtam elmenni, mivel sehogyse tudtam magam a tanulással utólérni és ahogy közeledett a vizsga napja, egyre rosszabbul éreztem magam. Végül a vizsga előtti utolsó két napon szinte folyamatosan tanultam, mert az idegességtől már aludni is alig tudtam és gondoltam, hogyha felébredek arra, hogy hány pontja van az epehólyag meridiánnak és hol is végződik, akkor már jobb is, ha felkelek és megnézem, így legalább rögzül.
Aztán a vizsgán nagyon jó tételeket húztam, amiket oda-vissza tudtam. Az elnök már mondta is, hogy köszönik szépen, nem kell tovább mondani a tételt, amikor a bizottság egyik tagja még megkérdezte, hogy tudom-e, hogy melyik a chi hai pont-Vagyis a pont kínai nevét mondta, nyilván ezzel a saját tudományát akarta fitogtatni de nem tudta, hogy én pont az ilyen " felesleges" dolgokat szoktam a legkönnyebben megjegyezni, ugyanis a vizsgán egyáltalán nem kell tudni egy pontnak se a kínai, de a magyar elnevezését se, hanem a meridián megnevezését és a pont számát. Így aztán biztatóan visszamosolyogtam és mondtam, hogy természetesen tudom, ez a befogadó 6. pontja, a csi tengere. sztem végül ezért kaptam a dicséretet:-)
A gyakorlati tételem is könnyű volt, tudtam a pontokat, felrajzoltam a modellen, a fülgyertyát már meggyújtani sem kellett, csak bemutatni, hogy hogyan csinálom, a betegséget is tudtam, a kezelését is.
Hát ilyen egyszerű volt:-)))))))).


Mióta nem kell tanulni, nem találom a helyemet, ezért nyáron folytatom a tanulást, pedig már megfogadtam, hogy elég volt, de még vár rám a szemtréning és íriszdiagnosztika, ami lényegében az akupresszúra szerves folytatása, és a fitoterápia. Csak a családom is bírja idegekkel.

Ma volt az első nap

abból a kétnapos továbbképzésből, amire még akkor jelentkeztem, amikor azt hittem ( hittük) hogy a honapukák és honanyukák elfogadják az új Polgári Törvénykönyvet. Akkor még azt sem tudtam, hogy ilyen nehézkesen fogok készülni a szóbeli és gyakorlati vizsgámra és arra gondoltam, hogy ez a két napos továbbképzés simán belefér.
Mindenesetre nagyon tanulságos volt ez a mai nap. Először is már nem is emlékszem ( inkább nem akarom ide leírni ) hogy hány éve, hogy nem jártam az Alma Mater folyosóin és még több, hogy egy tanterembe beültem. Légkondi van, és projektor és számítógép és kihangosítás ( bár ez utóbbi maga volt a megtestesült rémálom, mert egyfolytában gerjedt és visított). De ezek csak a külső körülmények voltak, az igazi meglepetés még hátravolt. Vékás professzor, akadémikus, aki a kodifikációs bizottság elnöke volt, elmesélte, hogy micsoda gyalázat történt az új Ptk körül. Ha nem ő mondja, akit 40 éve ismerek, tisztelek és nagyra tartok, talán nem is hiszem el. Nem akarom ugyanis elhinni, hogy az illetékes minisztériumban ilyen sült bolondok és beképzelt barmok ücsörögnek. Történt ugyanis, hogy 98-ban kapták a felkérést az új Ptk kodifikációjára, mondván, hogy a minisztériumnak nincs olyan szakember gárdája, akik egy ilyen feladatot meg tudnának oldani. Vékás prof. által összehozott csapat ezután évekig dolgozott, hogy a koncepciót összeállítsa, amit 2003-ra sikerült véglegesíteniük. Utána további hosszú évekig dolgoztak a törvény szövegén, egyidejúleg írva annak indokolását is, míg 2007-ben sikerült egy úgynevezett nulladik változatot elkészíteni és közreadni. Az volt a terv, hogy ezután jöhet a szakmai és társadalmi vita, észrevételek, amiket a bizottságok megtárgyalnak és ennek megfelelően fogják tovább átdolgozni a tervezetet. Ehelyett a minisztérimban valami főokos vérszemet kapott, közölték, hogy innen kezdve nem tartanak igényt a kodifikációs bizottság munkájára, mert a hátralevő feladatokat a saját apparátusukkal meg tudják oldani! És lőn. Bizonyos részeket kihúztak, bizonyos dolgokat beleírtak, amit lehetett azt összevissza gányolták, majd mikor látták, hogy valami mégsem jó, akkor egyik helyen visszaírták, de a másik helyen elfelejtették. Így következett el 2008 év, amikor benyújtották a javaslatot, jellemző módon azonnal ők maguk ( 3 kormánypárti képviselő aláírása mögé bújva) 300 Háromszáz módosító javaslatot tettek a saját javaslatukhoz!!! aztán még nem jegyeztem meg, hogy hány javaslat készült, most a zárószavazás előtt áll a törvény, és olyan inkoherenciák vannak benne, hogy csak még. ( ugyebár az inkoherencia az kizárólag szakmai hozzá nem értés, törvényszerkesztési analfabetizmusból tud eredni) ezen kívül koncepcionális változásokat is végrehajtottak, noha a koncepció elfogadásához kormányhatározat kellett, így gondolom a változáshoz is.
Pld. megszűnik a nagykorú személy cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezhetősége, vagyis a jelenlegi elgondolás szerint ma kis hazánkban aki nagykorú, az egyben cselekvőképes is. Alapelv lesz az igazságosság és a méltányosság, mint irányadó szempont, noha nem is kell jogásznak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy ami az egyik félnek méltányos, az a másik félnek nem lehet az, továbbá valami vagy igazságos, vagy méltányos, egyszerre ez nem mehet.
De nem sorolom, mert most még csak a személyi, dologi és kártérítési felelősségi részen vagyunk túl.
Tanulságos nap volt a mai. Elfáradtam, már elszoktam attól, hogy egész napot az iskolapadban üljek és nagyon nyomasztó volt hallani sorban az előadókat, akik nem tehettek mást, mint amit tettek, vagyis kritikát gyakoroltak. Hogy mi lesz az alkalmazás során?? szívni fog az egész ország, mint a torkosborz. Jövő pénteken folyt.köv a családi joggal és a szerződések jogával.

Csak bejelentem

hogy pénteken írásbeli, már kezdek besokallni, még azt is elfelejtettem, amiről azt hittem, hogy tudom. Lehet szorítani ezerrel, most különösen nagy szükségem van rá.
Amúgy a múlt hét közepéig valamilyen rejtélyes okból azt gondoltam, hogy 15-e szombat és igazi csapásként ért, hogy " vesztettem " egy napot, mivel péntek.
Tegnap viszont egy barátnőm, aki alternatív mozgás és masszázsterápiából jön írásbelizni, megírta, hogy 11-re kell neki menni. Ezen felbuzdulva elővettem az értesítést és akkor láttam, hogy nekem is 11 órára kell menni.
A gondos és precíz ( szünetelő) ügyvéd bejegyzését olvastátok.

Közhírré teszem

hogy a mai napon sikeres vizsgát tettem és mától fülakupunktúrás addiktológus ( is ) vagyok. ( amíg a már említett és most nemakaromminősíteni e.ü. min. nem változtatja meg a rendeletét, akkor majd illegalitásba vonulok) Elmélet és gyakorlat egyaránt jeles:-)
Most ezerrel nekilátok a 15-i írásbeli vizsgára készülésnek, de előtte azt hiszem ágynak dőlök, mert az éjszakát némi tanulással töltöttem.
Ma fenséges vacsit csináltam, mert már ehettem tésztát és nyers paradicsomból, olajból és fokhagymából csináltam egy turmixolt szószt, azzal a tésztát nyakonöntöttem.

A mai nap

se volt kispályás. Délelőtt egész normálisnak tűnt minden, mikoris hirtelen a nyitott teraszajtón berepült egy cinke. Tamásnak elég nehezen esett le a tantusz és csak nézelődött, hogy mi a fene repked itt, Luca viszont a másik szobából legszebb álmából ébredt és mint egy fúria kirontott és azonnal a - madár szerencséjére - már fává terebélyesedett benjámin fikuszhoz rontott. A kismadár ügyesen felment a fa tetejére és az ágak között reszketett. Nagy keservesen megfogtam a cicákat, Tamást a fürdőszobába zártam, Lucát pedig hosszas üldözés után elkaptam és a kicsi gyerekem elhagyott szobájába zártam. Ezután minden más ajtót becsuktam, teraszajtó másik szárnyát kinyitottam, kismadár persze nem a helyes irányba indult, fejét beverte az üvegekbe és újra landolt a fikuszon. Mit tehettem? Kihúzkodtam a rohadt nehéz és hatalmas fikuszt a teraszajtóhoz, és akkor végre a kismadár is meglátta, hogy merre a szabadulás útja és huss, elrepült. Ezután már nem volt mese, kénytelen voltam továbbrángatni, mert lélek az ajtón ezután se ki-se be, ahogy azt kedvenc költőm Arany János is megénekelte. Pedig titokban arra számítottam, hogy valamelyik fiúgyerek kihúzkodja helyettem. De mára nem ez volt megírva.
Most pedig hallgatom az időjárásjelentésben, hogy a jövő héten jelentős lehűlések várhatók. Szegény fikuszom, de ha nagy baj lesz, hát betakargatom, ha még nagyobb, akkor nincs mese és visszarángatom.

Minden jóra fordult

mert előkerült a gazdi. Hozott magával törzskönyvet, oltási könyveket, külön kértem tőle fényképeket, minden rendben, tényleg övéké a két kutya, mert boldogan ugrottak hozzájuk ( egy család, apa, anya, két gyerek együtt jöttek). Kiderült, hogy a méregdrága láthatatlan kerítés nem azért van rajtuk, hogy ne menjenek ki a kerítésen, hanem azért, hogy ne lépjenek a fűre. No comment. Lényeg, hogy ők boldogan elvitték a kutyákat, én sírtam, tehát minden rendben zajlott:-)

Azt meg a nagy izgalomban nem is írtam, hogy április 27-én 17 óra 5 perckor világra jött az I. számú unoka, Kornél, 4kiló 40 deka és 58 cm. Szerencsére sikerült természetes úton megszületnie, már csütörtök délben haza is mentek ( gondolom a 3 napos ünnep miatt). Ma megyünk hozzá látogatóba ( bár a születése napján is ott voltunk és nemcsak megnéztük, hanem a lábát meg is simogattuk).

A tegnapi nap nem az én napom volt

mert miután ezeket a " csodás" híreket megtudtam, és mégiscsak tovább tanultam, mondván, hogy ha vizsga, akkor mégse égjek le, egyszercsak csöngetnek, hogy nem az én kutyám áll-e a kapuban.
Odanézek a fotelba, látom, hogy az én kutyám édesen szundít, mondom nem, de kimegyek és megnézem, hátha megismerem.
Hát ott áll a kapuban egy weszti és egy hófehér pumi. Édesek, aranyosak, fiatalok, nyakörv van rajtuk, ott kóborolnak reggel óta a keresztutcánkban, most délre ideértek a házunk elé. Kinyitottam a kaput, besétáltak. Én kutyámat, macskáimat biztonságba helyeztem és elindultam a környéken terepszemlére. Az egyik helyen, ahol két weszti lakik egy rotival, ott mind a két weszti a kertben ugrált, tehát nem ők azok. Becsöngettem a másik szomszédomhoz, aki rendszeresen sétáltatja a tüneményes weimari vizsláját, hogy nem ismeri-e ezt a két kutyát. Hát nem. De megígérte, hogy esti sétánál közhírré teszi, hátha hiányoznak valakinek. A nyakörvükön méregdrága készülék, úgynevezett láthatatlan kerítés. Neten megtaláltam a magyar forgalmazót, telefon, hogy nincs-e nyilvántartása, hogy kinek adta el ( darabja kb. 70 e Ft akciósan). Nagyon helyesen telefon alapján gyanakodott, kérte, hogy fotózzam le a nyakörvet, emilezzem el a fotót ( mintha ez olyan természetes lenne, de persze megtettem, kutyák, nyakörv lefotózva, elküldve) utána visszahívott, hogy sajna nincs a nyilvántartásában erre adat, ráadásul az egyik nyakörv nem is kerítés, hanem kiképző, nem mintha az olcsóbb jószág lenne.
Kutyamenhely ( akiknek az 1 százalékomat is adtam) kezét széttárta. Közben a piszok pumi rájött, hogy a kerítésen nem tudom hogyan, de ki tudja préselni magát, ezért üldözéses csapatverseny kezdődött, de az én győzelmemmel ért véget, mind a két lükét sikerült újra megcsípni, és immár bezártam őket az előtérbe. Szegénykéim most ott dekkolnak. Esznek-isznak, néha kiviszem őket szigorú felügyelet mellett a kertbe. Egyébként roppant értelmesek és ahhoz képest, hogy tegnap ismerkedtünk meg, nagyon engedelmesek is, kivéve a szabadság iránti olthatatlan vágyukat. A pumit többször úgy kellett visszarángatnom a kerítésről. Viszont futkároztam, ami amúgy nem ártott volna, ha nem tanulás helyett történik.
Ha találok valakit, aki megmutatja, hogy hogy kell képeket feltenni, akkor ide is felrakom a nem túl jól sikerült képet a két kutyusról, közben várom a jószerencséjüket, mert nem akarom elhinni, hogy valaki, aki ilyen drága nyakörveket rak a kutyusaira, az nem keresi őket.

Rendelet újratöltve

Itten nyűglődöm a vizsgára készüléssel, mert szokás szerint mindent az utolsó pillanatra halogatok, de most már tényleg szerdán lesz a vizsga.
Erre kiderül, hogy csütörtökön mégiscsak egyeztetést tartottak a minisztériumban, aminek olyan gyalázatosak voltak a körülményei, hogy ide sem írom le. Elképesztőnek tartom, hogy a hatalomba 10 körömmel kapaszkodó döntéshozó és az őt feltüzelő illető az utolsó pillanatban képes ilyen mocsok döntéseket meghozni és aláírni. A lényeg, hogy az a szak, amiből szerdán vizsgázom, kikerül az egyszerű földi halandók által is művelhető szakok közül és a fellegekbe a fehérköpenyes orvosi előjogok között lesz. A másik, amiből később vizsgázom, az állítólag most még kegyelmet kapott, de ki tudja? A harmadik ( fitoterápia) amiből ősszel szerettem volna vizsgázni, szintén orvosi kompetenciába kerül. No comment.

A természetgyógyász rendelet kérdését

mai napi állás szerint végleg levették a napirendről:-) úgy látszik, hogy a szakmai képviselőinek levele mégiscsak elgondolkodtatta az illetékeseket és/vagy nem merték felvállalni a várható cirkuszt. De várjuk ki a végét, vagy szebben mondva nyugtával dicsérjük a napot.
Így aztán minden marad a régiben, gyerek is kiöntve a fürdővízzel.
Most aztán mondhatjátok, hogy nekem persze semmi se jó, és ha jobban belegondolok, van is ebben valami igazság.
A mai nap a nagy igazságok napja, pedig hogy klasszikusokat idézzek: az itt a nagy nagy igazság, hogy Farkas megette Piroskát. Nem jut eszembe, hogy melyik együttes melyik nótájában van ez az örökbecsű sor.
Sziasztok, megyek és írom az előadás anyagát hangfelvételről ( hátha közben is ragad rám valami) és dolgozom ki a tételeimet.

még eszembe jutott

hogy tegnap miután befejeztem az előadásomat, arra gondoltam, hogy elmegyek a Minel Kft-hez megnézni, hogy milyen új könyveik vannak. Ez a cég akupunktúrás eszközök és különféle szakmai könyvek forgalmazásával ( is) foglalkozik és a Köztársaság téren van az üzletük. Csodás idő volt, világos, napos. Arra is kanyarodtam az autóval, de nem volt parkolóhely a közelben és gondoltam, hogy ezt nem kell akkor erőltetni, mert mire a tér egy másik részén parkolok, átkelek, addigra esetleg bezárnak. Így továbbmentem.
Ma döbbenten olvasom a hírek között, hogy a nevezett téren pont tegnap délután egy autóban ült két férfi ( az egyik szolgálaton kívüli rendőr) és bekopogott hozzájuk egy harmadik, aki " kérte" tőlük az értékeiket ( laptop, pénztárca, mobil), amit érthetően nem akartak odaadni. Sőt. A rendőr közölte, hogy ő rendőr ( azaz szolgálatba helyezte magát) amitől a rabló nemhogy megriadt, inkább megdühödött és egy baltával összevissza verte mind a két férfit és az értékeiket meg elvitte.

Nem hiszem, hogy ezek után meg mernék állni és be mernék menni a boltba. Ezt nem gondoltam, hogy ide süllyedt a közbizonytalanság.

úgy elszaladt

ez a néhány nap, hogyha Bluemoon gyengéden nem figyelmeztet, tán észre sem veszem:-)
Ugyanis minden nap gondolok arra, hogy : na most aztán írni fogok, de ma már aztán tényleg és igazán.
Aztán ehelyett mi történik? beájulok az ágyba ( változatos időpontokban, az utóbbi néhány napban volt olyan is, hogy éjfél előtt!!) és aztán hajnalban meg nagy keservesen kirángatom magam az ágyból.
Ez nem panasz volt, hanem dicsekvés:-)
Viszont a helyzet az, hogy a természetgyógyászat változtatásaival kapcsolatban olyan gyalázat folyik, amilyennel én még nem találkoztam. Igaz, hogy a jogszabályalkotáshoz hála istennek eddig sem volt sok közöm, és remélem ezután sem lesz, és már nem is vagyok tizenéves, hogy hinnék a mesékben, csodákban, de azért még mindig képesek nekem meglepetést okozni, és alulmúlni a róluk alkotott - és egyébként nem túl hízelgő - képet.
Történt ugyanis, ahogy azt már megírtam, hogy a legteljesebb csöndben feltették a honlapra a készülő tervezeteket azzal, hogy " az egyeztetés folyamatban van", miközben a szakma képviselői az egészről semmit nem tudtak. Mikor valahogy mégiscsak elterjedt, hogy mi készül, akkor kezdtek különféle véleményeket fűzni a tervezethez, mire annak " anyukája" további változtatásokat eszközölt, de immár " dühből" dolgozva, személyes ellenvéleményét kiélve. Így folyamatosan új és új rendelkezések kerültek a tervezetbe, de ezeket a változtatásokat még senki nem látta, nem olvasta, csak néhány beavatott.
Így aztán a nem beavatott többség elhatározásra jutott és írtak az illetékesnek ( képzelt) miniszternek egy levélkét arra kérve őt, hogy mindaddig, amíg a tervezetben nincs szakmai konszenzus, ne írja alá ezt a senki által sem ismert változatot. Állítólag a címzett ( akinek a nevét nem tudom és erre a rövid időre már meg se akarom jegyezni) szóban azt ígérte a levél egyik szerzőjének, hogy természetesen, szóba sem jöhet, hogy ő a szakma ellenében bármit tegyen.
Azám. De ma aztán kibújt a szög ( vagy a ló? ) a zsákból és " kiderült", hogy mivel a természetgyógyászoknak nincs egy egységes képviseleti szervük ezért nincs kivel egyeztetni. Ha pedig nincs kivel egyeztetni, akkor nem is kell egyeztetni. passzpussz. téma lezárva.
Márpedig úgy tűnik, hogy ennek következtében szakmák fognak eltűnni, embereket fognak megfosztani a már korábban megszerzett képesítésük szerinti működési lehetőségtől. És mindezt a szigorítás és a szakma kóklerektől történő megtisztítása címszó alatt. Szerintem pedig ezzel kizárólag a kóklerek fognak nyerni és azok, akik már eddig sem vették a fáradtságot, hogy baromi sok pénzért tanfolyamokon megtanulják a szakmát és utána további sok pénzért rohadt nehéz vizsgákat tegyenek, aztán még több pénzért engedélyeztessék a működésüket, hogy utána legálisan tudjanak működni. Már most is rengeteg olyan emberről tudok, akik munka után a lakásukon fogadják a klienseket és ott végeznek különféle tevékenységeket, csak az isten tudja, hogy miket. Most majd többen lesznek, mert az eddigi bizonyítványokat a falra kitehetik, vagy a szögre akaszthatják.
Szóval ilyen történések zajlanak. Azonkívül én vadul tanulok, mert még a régi rendszer szerint vizsgázhatok ( vagy nem, ezt senki nem tudja most megmondani),
Közben tanítok is, ebben a félévben vállalkozási ismereteket, nappali és levelező hallgatóknak is. Ez választható ( tehát nem kötelező) tantárgy, és a legnagyobb meglepetésemre egy csomóan ezt választották. Ráadásul én nem vezetek jelenléti ívet, mégis minden órán rendületlenül ott ülnek és még csak el sem alszanak:-)))) igaz, hogy nincs tankönyv, ezért kénytelenek ott lenni és jegyzetelni, ha a végén értékelhető dolgozatot akarnak írni ( ezt jól kitaláltam szegényeknek ).
Ezen kívül minden nap szokott valami történni, amiről abban a pillanatban azt gondolom, hogy hát ez rendkívül fontos és meghatározó esemény, de most valahogy egyiket sem tudom felidézni, tehát mégsem baj, hogy kihullottak az emlékezetemből.
Március idusának tiszteletére elhatároztam, hogy egy kicsit megrendezem az utcai kerítésünkhöz 12 évvel ezelőtt telepített és azóta " kicsit" elvadult tűztövis bokrokat. gondoltam, hogy szépen kiritkítom, megkurtítom. Ehhez képest azzal szembesültem, hogy ez lehetetlen, mert az idők folyamán szinte szétválaszthatatlanul összegabalyodtak az ágak, és összevissza dőltek, jobbára a föld felé, de a többiek meg rácsavarodtak a kerítés vasára. Hirtelen elhatározástól vezérelve térdmagasságban nekiláttam levagdosni az összes bokrot. Már ez a munka is maga volt a megtestesült rémálom, amit persze nem lehetett félbehagyni, de a dráma utána következett, mikor a sok levágott ág ott hevert a földön és se jobbra-se balra nem tudtam tőle mozdulni. Néhány órai küzdelem után a férjemnek feltűnt, hogy seholse vagyok a lakásban, utánam jött a kertbe, és látta, hogy mi a helyzet. Addigra már több sebből véreztem a tüskéktől, meg a fejemre, karomra hulló hatalmas bokordaraboktól ( szegény bokraim küzdöttek a létükért, de hát az én ágvágóm volt az erősebb) . szóval látta, hogy mi a helyzet és ő is beállt a csatasorba. Ha nem teszi, talán még most is ott állok az ágak között. Együtt elhúzkodtuk a halmot a kert egy félreeső részébe és ott nekiláttunk kisebb darabokra szabdalni az ágakat és halomba rakni őket. Úgy ahogy sikerült, most ott egy halom bokor, még fogalmam sincs, hogy mit lehet vele csinálni?
Mindenesetre ilyen hulla állapotban mentünk az orchidea kiállításra. Ha nem E-nek ígérem meg, hogy elmegyünk, hát biztos, hogy nem indulok útnak. Férjemnek ínhüvelygyulladása van, már többféle módszert kipróbáltam ( amit engedett) de a legjobban a hagyományos fáslizás vált be. Nekem már lappadt a karom és szép zöld.

Még visszatérve a természetgyógyászati rendelkezésekre. szeretném tudatosítani, hogy nem a magam érdekében háborgok, mert pillanatnyilag úgy néz ki a helyzet, hogy a változások engem vagy nem érintenek, vagy kedvezőek is ( pld. életmódtanácsadással idáig csak néhányfajta diplomával lehetett képesítést szerezni, ha ez az izé életbelép, akkor pedig bármilyen felsőfokú képesítéssel). De úgy érzem, hogy ez csak a kezdet, mert az illető ambíciózus ( orvos) hölgy arra törekszik, hogy először csak a középfokú képesítéseket szorítsa háttérbe ( tegye lehetetlenné) aztán pedig mindenkit, aki nem orvos. Innen kezdve viszont elképesztő a történet, hiszen az egész világon a természetgyógyászat - megfelelő képzés után - szabadon gyakorolható, és inkább arra szoktak törekedni, hogy magát a természetgyógyászati képzést emeljék fel a középfokról a felsőfokra, vagy legalább lehetőséget adjanak az erre törekvőknek, és az egész világon elismerik a hagyományos orvoslás és a természetgyógyászat különbözőségét. Arról már nem beszélek, hogy pld. Németországban a társadalombiztosítás is támogatja a természetgyógyászati kezeléseket és egész kórházak vannak, amelyek ilyen módszerekkel kezelnek embereket, noha ott sem csak orvosok végezhetik ezt a tevékenységet. Hiába. Ők még nem olyan fejlettek, mint mi.
Ha tévednék az események, szándékok megítélésében ( bár így lenne) akkor természetesen erről is híven tudósítani fogok.
Viszont pozitív hírem, hogy a barátnőm menyét kezelem és nem szeretném elkiabálni a dolgot, de úgy tűnik, hogy sikerrel. Két kisgyerek mellett komoly depressziós tüneteket produkált és éppen gyógyszerre akarták állítani, ehelyett fülakupunktúrát csinálunk és javul:-))))))))))
Azért lelki kezelést is kap beszélgetés formájában.
Most már tényleg beszámoltam minden olyan eseményről, ami eszembe jutott és ami lényeges.

annyi minden

történt az elmúlt napokban, hogy egyszerűen nem jutottam hozzá, hogy bejegyzéseket írjak. Most aztán törhetem a fejemet, hogy hol is kezdjem, vagy hol is folytassam?
Addig is elmegyek vásárolni kutya-macska ennivalókat és útközben ( merthogy elég messzire megyek érte a Müller Drogériába a ferihegyi bevásárlóközpontba, és mondhatjátok, hogy nem vagyok teljesen komplett, amiben van is igazság, meg nincs is, mert tényleg nincs közel, de a legolcsóbban itt árulják és a kutya is meg a cica is nagyon szeretik. azonkívül eredeti német mosószereket árulnak, amik az első csepptől az utolsóig illatosak és tökéletesen tisztítanak, az öblítő nem szárad be és szintén az utolsó cseppig illatozik, valamint mindennek tetejébe még olcsóbb is, mint a magyar - pardon keleteurópai fogyasztásra készített - testvérei) majd töröm a fejemet, hogy hol is vesztettem el a fonalat.
Mindenesetre Magdinak nagyon köszönöm a bátorítást és nagyon jólesik, hogy ő is szeretettel gondol rám.
Nagy titkosan, vagy inkább leplezetten hatalmas változások lesznek a természetgyógyász képzésben. A tervezetek már olvashatók az egészségügyi ( hehe mindig nevetnem kell ezen az elnevezésen, talán inkább helyes lenne a betegségügyi) minisztérium honlapján. Igencsak magán viseli a tervezet, hogy itt is inkább egyesek ( van nevük, de nem mondom ki) súlyos anyagi érdekei diktálják a változtatásokat.
Majd még jövök.

amikor

ma délelőtt ragyogó napsütésben tankoltam és utána beadtam a vizsgára a jelentkezési lapomat, még nem hittem volna, hogy este havat fogok kotorni. Pedig délben, mikor még hazajöttem, akkor láttam, hogy a teraszon cserépben ácsorgó fűzfa egyik ágán csodás BARKA nyílt!! erre már délután az óra alatt láttam, hogy esni kezdett a havas eső, mire pedig hazaértem, már több centis vastag vizes hó várt rám a járdákon. Nahát.

még

annyit az önostorozáshoz, hogy kétszeresen voltam hülye, vagyis nemcsak azért, mert felkészületlenül mentem dolgozatot írni, hanem azért is, mert szépen beletörődtem, hogy ha kijavították, akkor biztos én nem tudtam jól a választ és eszembe sem jutott ellenőrizni a tankönyvet és összevetni a megoldókulccsal.
nem tudom ki lehetett ez a lány, de utólag is minden elismerésem és hálám az övé, hiszen én is neki köszönhetem, hogy nem kellett előlről bemagolni az egész anyagot.
Most már tényleg ezzel befejezem.

a folytatás folytatása

következik. Ott hagytam abba a történetet, hogy természetgyógyászati alapismeretekből végül két köztes vizsga után következett egy központi írásbeli vizsga. És ahhoz képest, hogy ezelőtt már nem tudom hány éve, ( de nagyon sok) nem vettem részt semmilyen kötelező szervezett oktatás és vizsgán, továbbá hogy én még a hagyományos szóbeli vizsgákon nevelkedtem, egészen meg voltam magammal elégedve, mert csak néhány kérdésre nem tudtam a választ:-)))
A pontszámok itt végülis közömbösek, mert kétféle eredményt lehet elérni: megfelelt ( ez utóbbi lett nekem is) és nem felelt meg ( erre nem is gondolunk ugyebár, fő a pozitív gondolkodás). Ezután jött az egészségügyi ismeretek internetes oktatása, ami elég cifra történet volt, tekintve, hogy ebből az én megelőző ismereteim szintén a nullához konvergáltak. Ráadásul azóta, hogy én biológiát tanultam, jó sok mindent felfedeztek, amiket érthető okokból nekünk nem is tanítottak. Szóval volt miért forgatni a fejemet és magolni a csontokat, az izmokat, az inakat, a szerveinket, a működésüket és a betegségeiket, azok tüneteit és gyógymódjait. Közben volt egy elsősegélyoktatás és vizsga. Itt egy babán kellett mesterséges lélegeztetést gyakorolni, ami önmagában elég vicces, mert olyan emberkülsejű izé, de csak derékig van, vagyis egy torzó. Ráadásul mindenféle érzékelők vannak benne, és ha egy kicsit erősebben nyomod meg, akkor mindjárt hallod, hogy RECCS és akkor az oktató szenvtelen hangon közli, hogy eltörted egy bordáját. Ciki. Ha meg gyengén nyomod, akkor simán meghal, mert nem lélegeztetted. Ezen kívül kötözni kellett különféle sérüléseket, és főleg szóban kellett tudni egy csomó dolgot balesetekről, égésekről, törésekről. Stabil oldalfekvést kellett bemutatni eszméletlen beteggel és így tovább. Nekem ez mind újdonság volt, mert én még a jogosítványomat is valamikor a kőkorszakban szereztem, amikor még nem volt ilyen elsősegély oktatás és vizsga.
Ezután a neten keresztül kaptam két dolgozatot, amiket kitöltve vissza kellett küldeni és máris bejelentkezhettem a vizsgára.
Az első időpontban nem tudtam elmenni, mert megbetegedtem ( ugyanezen a napon volt az első oktatási napja az elektronikus cégeljárásnak is, amire szintén nem tudtam menni, mint utóbb kiderült ezzel semmit nem vesztettem, mert a következő két alkalommal is ugyanazokat a feladatokat kellett megoldani, mint az első alkalommal. Ráadásul a nagyképű ürge aki oktatott nem akarta elhinni, hogy míg a társaság nagyobbik része még a gépét sem kapcsolta be, azalatt én megcsináltam a feladatokat, és hosszú időt töltött azzal, hogy hibát találjon a megoldásaimban, mikor pedig kiderült, hogy hibátlanok, akkor megkérdezte, hogy tulajdonképpen akkor miért is jöttem erre a tanfolyamra? mire én: most már magam is ezen gondolkodom).
Az ETIben az a szokás, hogy a dolgozat megírása után kb. 1-2 héttel a honlapjukon közzéteszik a megoldókulcsot, hogy egyrészt az érdekeltek rögtön lássák, hogy mit nem tudtak, másrészt az érdeklődők gyűjtögethessék a teszteket. Én is néztem a teszteket és megállapítottam, hogy kb. 90 pontosra egész biztos megírtam volna a tesztet, de hát magas lázzal nem mertem megkockáztatni azt, hogy vizsgára menjek. És vidáman ültem a babérjaimon.
Beiratkoztam egy alternatív mozgás és masszázsterápia tanfolyamra ( későbbiek során ugribugri nevet kapta tőlem)amiről majd később részletesen írok.
Vidáman teltmúlt az idő, mígnem elérkezett a halasztott vizsga előtti utolsó 3 hét. Vagyis a kritikus időszak, amikor megszólal a fejemben a csengő és feszített tempóban tudok tanulni. De akkor még nem feszengtem, mert gondoltam, hogy én ezt már megtanultam, nekem csak ismételni kell, és még egy hetet tovább vakaróztam. Aztán nekiveselkedtem, és gondoltam, hogy én a könyvet már oda-vissza megtanultam, most nem fogok ezzel sokat foglalkozni, inkább a szintén hivatalos tananyagként kiadott kérdéseket fogom jól átvenni. Néha persze kellett hozzá a könyv, de nagyon nem, mert ezek a kérdések olyanok, mint hajdanán volt a Laricsev matematikai példakönyv ( tudja ezt még rajtam kívül valaki, hogy mi volt ez?????) vagyis elől a kérdések, hátul a megoldások. Szóval ezzel foglalkoztam éjjel-nappal, ahogy kell, sőt, még egy szép puskát is gyártottam, aminek persze semmi értelme. Mióta tanítok, azóta pontosan tudom, amit addig csak sejtettem, hogy ugyanis észrevétlenül puskázni nem lehet, csak legfeljebb olyan felügyelő van, aki nem néz oda, nem teszi szóvá. Én is ezt teszem, mikor dolgozatot íratok, hogy először úgy csinálok, mintha nem látnám, másodszor odanézek, hogy az illető is észrevegye, hogy észrevettem, harmadszor pedig megkérem, hogy dolgozzon önállóan. Ennyi általában elég.
Tehát puskát írni hülyeség volt, mert elővenni úgysem lehet, de hát a lelkemet megnyugtatta a tudat, hogy a zsebemben ott van leírva egy csomó okosság.
és elmentem vizsgázni, és kiosztották a teszteket, és a vizsgáztató tanár mikor kinyitotta és belenézett, elsápadt. Aztán mindannyian. Ugyanis egész egyszerűen megváltoztatták a kérdéseket, és az egész tesztet. Egészen addig volt egy megszokott rendszer, táblázatok, amiknek a kitöltését be kellett fejezni, ábrák, amikbe bele kellett írni,, hogy pontosan mit is ábrázolnak, stb.
Ezzel szemben most csupa leíró kérdés volt, másképp feltéve és ráadásul olyan marginális dolgok, amiknek a világon nem sok jelentőségük van. Tisztára a jogi egyetemen éreztem magam, utoljára ott volt, hogy a lábjegyzetet kérdezték a vizsgán hátha azt nem tudjuk.
Izzadtam és megpróbáltam kicsikarni az agyam hátsó szegleteiből is a korábbi ismereteket, de hát így is sajnos több volt az a kérdés, amiket nem, vagy alig-alig tudtam, mint az, amit valóban tudtam.
Amikor két hét múlva feltették a megoldó kulcsot, akkor meg pláne összeomlottam és tudtam, hogy bekövetkezett amire nem számítottam, vagyis, hogy megbuktam. Kész. Mindenkinek sírtam a vállán, mindenhol elmondtam, hogy milyen hülye vagyok, hogy nem tanultam eleget, jól, rendesen és így tovább. És mivel ennyit mondogattam, nem is lehetett másképp, minthogy 49 pontot kaptam összesen, ráadásul az úgynevezett kizáró kérdésekből sem volt meg az 50 százalék. Azonnal bejelentkeztem a következő vizsgára és el kell mondjam, hogy rettenetesen szégyelltem magam és nagyon bántott a dolog, hiába vigasztalt mindenki, tudtam, hogy erről csak én tehetek.
Aztán egy nap megcsörrent a telefon és az ETIből hívott az oktatásszervező és kérdezi, hogy hiszek-e a csodákban? Mire én: igen, én rendületlenül hiszek a csodákban. Mire ő: igazad van, hogy hiszel, és mit szólsz, ha azt mondom, hogy mégis sikerült a dolgozatod? Mire én: ezt azért nem akarom elhinni. De erre elmesélte, hogy a következő történt: óriási botrány volt az ETI-ben, mert a 100 vizsgázóból 70-et megbuktattak, ilyen még sosem volt. Ezen túl az egyik vizsgázó bement és elkérte a dolgozatát és bevitte a tankönyvet és megmutatta a főigazgatónak, hogy ő azt a megoldást írta le az egyik kizáró kérdésnél, ami a tankönyvben is van, és a megoldó kulcs pedig ezzel ellentétes. Erre a főigazgató átvizsgáltatta a dolgozatokat és mindazoknak, akiknek ugyanez a volt a hibája, megadták a plusz pontokat, és így lett az enyém is eredményes:-)))))
Azért mégiscsak szégyen-gyalázat, hogy így kellett átcsusszannom a vizsgán.

Nna. Ez a fekete folt az újkori tanulmányaimban, most már mindent tudtok.
Közben a Zénuram még mindig itthon van, köhög és természetesen a masszírozáson kívül semmilyen alternatív gyógymódot nem lehet rajta kipróbálni.
Tamás már úgy tud mosakodni, hogy a műtött lábát is égnek tudja mereszteni, jön-megy és már kétszer is megpróbált megharapni, ami azt jelenti, hogy már teljesen jól van.
Ma már én is voltam a rendelőben délután akupunktúra, 5 órától fülakupunktúra. Nagyon sokan voltak és 7 embernek én szúrtam a fülét, Zoli a végén ellenőrizte és meg volt elégedve:-))))))))))ami nagyon nagy szó. Délután is voltak hajléktalanok, akiknek én szúrtam a fülét. Szóval gyakorolok, de lassan neki kell kezdenem az elmélet magolásának. jajistenem.

és tényleg

igazam lett, mert ez a nap még annál is rémesebbre sikerült, mint amilyenre gondoltam. Reggel szépen kiszámoltam, hogy kb. mikor kell itthonról elindulnunk, hogy még időben odaérjünk és vehessünk egy kisebb koszorút felirattal együtt. Költögetem a Zénuramat, és akkor hirtelen kiderült, hogy lecsapott rá az influenza. De nem akármilyen, hanem az igazi hidegrázós, keze-lába és minden porcikája fájós alattomos változata. Úgyhogy megnyertem a lehetőséget, hogy ideszervezzem a házi orvost délutánra ( szerencsém volt, mert pont mára készült úgyis az anyukámhoz) és elmehettem egyedül a temetésre.
Utána rögvest haza, ápolás és orvosvárás. Házi orvosunk egy nagyon helyes és képzett nő, akivel egyébként nagyon jó viszonyban vagyunk. Megvizsgálta azuramat és már csuklóból írta az antibiotikumot és egyebeket. Sajnos igazat kellett adnom neki, mert én is hallottam, hogy olyan hangok törnek fel a hátából, mintha egy sípoló gumikacsát nyelt volna le.
Aztán én hallgattam meg az ő panaszait, megtanítottam neki néhány pont masszírozását és egy-két gyakorlatot, aminek végtelenül megörült:-) a parkolási bírság ügyét nem tudtuk megoldani, mert nem voltak nála a papírjai. Ezt a gondatlanságot! De majd pótoljuk, mert állítása szerint már rég befizette a bírságokat is, sőt, a csekkjei is megvannak ( 2002-ből, ami azért lássuk be elég csodálatos, ki a fene őrzi 7 évre visszamenőleg a csekkjeit?)
Tamás addig-addig nyavalygott, míg a jó időre való tekintettel kiengedtem a rabságból. Eleinte nagyon rogyadozó léptekkel, később egyre bátrabban és peckesebben járkált fel és alá. Most már Lucát is kiengedtem és erősen szorítok, hogy ne kapjanak hajba, mert Tamás eleve egy számmal kisebb, mint a leányzó, most pedig több mérettel gyengébb is.

rémes

lesz a holnapi nap, mert délelőtt egy nagyon kedves kollégám temetésére megyek. Ereje teljében, 4 éves kislányát és feleségét hagyta itt fél év alatt attól számítva, hogy megállapították a szörnyű kórt. Az utolsó pillanatig hittünk a felépülésében, mert soha életében nem ivott, nem dohányzott, viszont rendszeresen sportolt, kiegyensúlyozott és boldog családi életet élt, biztos egzisztenciával és mindenki szerette, mert kedves, jó humorú, szolgálatkész, alkalmazkodó ember volt. Jó barátot, jó kollégát vesztettünk el. Nyugodjék békében.

Helyzetjelentés: még minden bizonytalan

Hétfő reggel van, és még nem tudom, hogy el tudok-e menni a rendelőbe gyakorolni ( hajlok afelé, hogy ma még nem megyek) nem tudom, hogy kedden kezdem-e a tanítást, mert az a nyavalyás tanulmányi rendszer megint nem enged be a jelszavammal. Ez most már szinte rendszeresnek nevezhető, hogy egyszercsak " elfelejti " a jelszavamat és pénteken még beengedett, akkor láttam, hogy a szombati utóvizsgára hála istennek senki nem jelentkezett ( mivelhogy nem is bukott senki) de tegnap éjjel már nem tudtam belépni és megnézni, hogy ebben a félévben hányan vették fel a tárgyamat? Így hát ma itthoni lődörgés lesz délelőtt és valszleg délután Tamás varratainak kiszedése.

akasztják a hóhért

mégpedig kétszeresen is. A mai postával vettem át a parkolási társaság fellebbezését, melyet a másodfokú bíróság megszüntető végzése ellen jelentett be. Maga az " ügy " természetesen isten tudja csak hány éves, de jó régi, és ahogy lenni szokott, derült égből villámcsapásként a keresetlevél tudott csak megérkezni, a kocsin felszólítás nem volt, fizetési felszólítás nem érkezett. Két esemény volt, az egyikben elsőfokon már a bíróság is megállapította, hogy a felperes keresete alaptalan, a másodikban sajnos viszont úgy döntött, hogy helyt ad a keresetnek. Fellebbeztem, mert időközben jött a Pp módosítása, és erre tekintettel a másodfok hivatalból meg is szüntette az eljárást. igenám, de a felperes nem volt rest, és az én kis vacak parkolási ügyemben, aminek nem mellesleg az ügyvédi munkadíja a követelt összeget meghaladó összeg!! ( igaz, hogy csekélynek tekinthető, de akkor is) több oldalas fellebbezést nyújtott be, amiben a Pp módosítás alkotmányellenességét ecsetelte. Most aztán nézhetek, de juszt is megvárom, hogy hogyan dönt az ítélőtábla. Fizetni bármikor lehet, nem?
Másik probléma, hogy valszleg az influenza, vagy valami ahhoz hasonló támadott rám orvul! Még tegnap reggel semmi bajom nem volt, délelőtt egy kicsit kezdett az orrom folyni, de semmi különös, aztán ahogy telnek az órák, a helyzet romlik. Afenébe. Szúrom magam, mosom az orrom sósvizes oldattal, szedem a homeopátiás szereket és várom a jobbulást.
Ahogy bekövetkezik, folytatom a természetgyógyászati kalandokat.
Bluemoon kérdésére még Tamásról annyit, hogy szintén homeopátiás szereket adok neki, persze az ételébe keverve ( vagy ezt már írtam??? olyan vagyok már mint Micimackó, a nátha kicsit az agyamra ment) és nagyon jól van. Utálja a bezártságot, már a szobaajtóban áll és méltatlankodik. Eléggé el nem ítélhető módon becsaptam szegény cicámat, mert azt mondtam neki, hogy legyen türelemmel, hétfőn vagy kedden varratot fognak szedni és utána kiengedem. De ez nem volt igaz, mert a fél hátulján egyáltalán nincs szőr, és ilyen hidegben nem engedhetem, hogy elkószáljon. Azonkívül féltem is, mert ha teljesen egészségesen ez a baleset érte, akkor mi lesz vele ilyen frissen műtött állapotban? De hát ezt majd kedden fogom neki megmagyarázni.

Folytatás

Ott hagytam abba, hogy a semmiből fejest ugrottam a természetgyógyászati ismeretekbe:-)))) és nekikezdtem a tanulmányoknak. Ezen a bizonyos központi konzultáción mindenki bemutatkozása után szétosztották a tananyagot ( több kiló könyvet) és csoportokra osztottak bennünket. A távoktatás módszere itt az, hogy a csoportok egy úgynevezett tutorhoz járnak rendszeres időközönként konzultálni. A csoportos konzultáció előtt előre kiküldött kérdésekre kellett írásban választ adni. A csoport beosztáskor nagy helyezkedésbe kezdtek a többiek, ide-oda kérték magukat, én meg vártam, mert úgysem ismertem senkit, sem a leendő tanulótársaimat, sem a leendő tutorokat. Egyszercsak kinyílt az ajtó és megjelent Magdi és valamiért teljesen biztos voltam benne, hogy én hozzá fogok kerülni. aztán mikor végre befejeződött a beosztás és tudtam, hogy ki a tutorom, Magdi felállt és bemutatkozott és ugye nem csodálkoztok, hogy ő volt az én tutorom:-))))))))
A helyzet az, hogy én egy szigorú, kemény világból jövök, ahol csak a filmeken vannak sztárok, akik összevissza mellébeszélnek, meg csapkodnak, meg járkálnak, meg külön nyomoztatnak és az utolsó pillanatban, mint a bűvész a kalapból előhúzzák a döntő bizonyítékot, és most nem sorolom tovább, mert ilyen filmeket rogyásig gyártanak, biztos közönségsiker. A való világban ez nincs, és nemcsak azért, mert az angolszász és a magyar jogrendszer alapjaiban különbözik, hanem azért sem, mert néhány felkapott esettől eltekintve a szürke hétköznapok zajlanak, már előre benyújtott, a másik fél által is ismert bizonyítékokról beszélünk, a tényeket is nagyjából mindenki ismeri, legfeljebb másképp értékeli.
Én ebben a világban tanultam meg eligazodni, és még ezen belül is eléggé szkeptikus ( talán cinikus? ki tudja) vagyok.
Így utólag egész biztosan tudom, hogy ezért kellett nekem Magdival találkozni, mert az én életemben ő volt az első olyan ember, aki hihetetlenül felkészült, tanult, művelt, intelligens és ennek ellenére ( vagy éppen ezért? döntse el az olvasó kedve és ízlése szerint) ezoterikus szemléletű.
Az első konzultáción, amikor magáról mesélt, döbbenten hallgattam a történeteket és főleg a reinkarnációval kapcsolatos elbeszéléseket.
Mivel már régesrégen megtanultam, hogy a legegyszerűbb az egyenes út, rögtön szóltam, hogy sajnos én teljesen más világképpel és elképzelésekkel érkeztem ide, és nagyon nem szeretném, ha ez zavarná őt és az itt ülők közös munkáját, és ha gondolja, akkor inkább egy másik csoportba kérem magamat.
Mosolygott ( mert nyilván arra gondolt, hogy a mi találkozásunkat már úgysem lehet kikerülni, és ennek így kellett lenni) de persze csak annyit mondott, hogy dehogy kell ezért máshova menni, sőt! Maradjak csak. és maradtam:-)
A konzultációkon lenyűgözően sokat tanultam mindazokról a dolgokról, amikről azelőtt még életemben nem hallottam. Hálistennek nem a tankönyvet kellett végigrágni, mert őszintén szólva még életemben ilyen vacak tankönyvet nem láttam. Értelmetlen, befejezetlen mondatok, semmire se jó táblázatok, sok helyütt elavult információk tömkelege.
Magdi viszont olyan dolgokról beszélt nekünk, amikről nélküle soha életemben nem hallottam volna:-)))))) és bár akkor is tudtam és most is tudom, hogy ez nem az én utam, mégis kellett ez az ismeret ahhoz, hogy a jog világából megérkezzem a természetgyógyászat kapujába, vagy előszobájába.
Magdi asztrológiával, számmisztikával, reikivel, bioenergiával foglalkozik, külön tanfolyamon tanulhattam tőle később cranio-sacral terápiát. Kaptam tőle rengeteg anyagot, amiket a mai napig forgatok, használok, sőt, némelyiknek az értékét csak most kezdem felismerni.
A távoktatás rendszerében két úgynevezett köztes vizsgát is kellett tenni, tehát utólag is azt mondhatom, hogy jól választottam, mert mire a központi írásbeli vizsgára került sor, már többször kénytelen voltam az anyagot átolvasni. ( ez azért annak idején az egyetemen nem mindig sikerült, bizony voltak olyan tantárgyak, amiket éppenhogy egyszer sikerült végigolvasni, vagy tán egyszer se. Bár fiatalság-bolondság alapon ez az egyetem első egy-két évében még ment, aztán később egyre többet tanultam, mire a szakvizsgára került sor, már úgy mentem oda, hogy oda-vissza tudtam az anyagot és ennek megfelelően tudtam, hogy mennyire nem tudom és úgy féltem, hogy utólag is csak csodálkozom, hogy túléltem a vizsgát, és a későbbi tanulmányokból ráadásul még presztízs kérdést is csináltam)
Amíg én itt homályos tekintettel visszaemlékezem a nem is olyan régmúltra, addig Luca cicám gondolt egy nagyot és merészet, kiment a kertbe, konstatálta, hogy zuhog az eső, és igen dúltan visszajött. Mérgében azon nyomban odasétált a békésen fekvő Ebi kutyámhoz és egy jó nagyot bepancsolt neki. Az sikoltozik, én szintén. Családi idill az éjszakában:-) Most Ebike az ölemben, Luca lentről néz és magyaráz.
Így nem lehet nosztalgiázni. Ma különben is nehéz napom volt, mert a hétvégi bevásárlás helyett ma mentem vásárolni, anyukám listájával. Tulajdonképpen szerencsém volt, mert végül egy helyen mindent sikerült megkaparintani, nem is értem, hogy mit panaszkodom itten:-)))))
Szerintetek milyen a " jóféle felvágott" ami anyukám listáján szerepelt? az eladó ajánlott többfélét, mindegyikből vettem 10 dekát, most kíváncsian várom majd anyukám véleményét.
Reggel köhécselt. Mivel a fülét most már csak másodnaponként szúrom, most megszúrtam rendes tűkkel a testén néhány pontot ( csak hármat, mert a kora miatt nem akartam hirtelen nagy ingert adni) és már félidőben jobban és mélyebben tudott levegőt venni, mire pedig kiszedtem a tűket, addigra egész mély levegőket tudott venni és nem volt köhögési ingere:-)))))

Miért is kezdtem bele?

Tulajdonképpen ahogy azt már írtam, ez a kérdés többször felmerült, és a barátaim, ismerőseim csodálkozó tekintetét látva, kénytelen voltam én is elgondolkodni rajta.
A válasz egyrészt könnyű, másrészt nagyon nehéz, ahogy az már általában lenni szokott.
Eredetileg mindig, már egészen fiatal koromtól kezdve jogász szerettem volna lenni, és mondhatom, hogy ezt sikerült megvalósítanom:-)és eltöltöttem ezen a rögös pályán igen nagyon sok évet, nem írom le mennyit, mert ilyen számok nincsenek is:-), legyen elég annyi, hogy sok.
Amit szerettem volna, azt mindent sikerült elérnem, és egyszercsak kezdtem érezni, hogy ez így valahogy nem elég, nem jó, valami mást kell csinálni.
Egy reggel arra ébredtem, hogy nekem ebből elég és mostantól kezdve természetgyógyászattal szeretnék foglalkozni. Ez olyannyira idealisztikus elképzelés volt a részemről, hogy addig soha életemben nem találkoztam élő természetgyógyásszal és fogalmam sem volt arról, hogy konkrétan mivel is foglalkoznak? Először kitaláltam, hogy életmódtanácsadással fogok foglalkozni, és akkor nem olyan nagy a változás az új és a régi szakmám között. Azt hittem ugyanis, hogy az életmódtanácsadó az ugyanúgy ücsörög, meghallgatja a betérőket, aztán hümmög, ad valami tanácsot ( felelőssége persze elenyésző a régi pályához képest) és ezzel kész is.
Aztán elővettem a jogszabályokat ( összesen kettő darab van belőle, ami konkrétan erre vonatkozik, hát ebbe nem kellett beleszakadni) és megnéztem, hogy kiből és hogyan lehet természetgyógyász? Akkor aztán láttam, amit egyébként azért már korábban is sejtettem, hogy az én jogi diplomám semmit sem ér, mert az életmódtanácsadás az egyetlen olyan természetgyógyász szakma, ami nem középfokú, hanem felsőfokú képesítéshez kötött - eltekintve természetesen mindazon szakmáktól, amiket kizárólag orvosok gyakorolhatnak - , de a felsőfokú képesítést a rendelet tételesen felsorolja, és természetesen a jogi végzettség ebben nincs benne:-(((( Megfordult a fejemben, hogy elvégzem vagy a pedagógiai szakot, vagy valami hitéleti szakot, de lehet, hogy ez felesleges lenne.
Következett a második lépés, kiválasztani, hogy hol is tanuljam meg az alapokat? Végül a hatalmas kínálatból amellett döntöttem, akik az országban egyedül jogosultak a vizsgákat is szervezni. Arra gondoltam, hogy náluk garantált lehet a színvonal ( és ebben nem is csalódtam). Nem volt elvetendő szempont az sem, hogy távoktatást hirdettek, mert azért iskolapadba rendszeresen beülni nem volt túl nagy kedvem. A természetgyógyászati alapismereteket távoktatásban, az egészségügyi alapismereteket internetes oktatásban kezdtem meg. Az első központi konzultáción jött aztán a meglepetés. Kb. 80-an voltunk, és mindenki röviden bemutatkozott, kicsoda, honnan jött, hova tart. Itt kiderült, hogy én vagyok az egyetlen, aki fordítva ül a bilikén, mert az összes többi tanulótársam már egy csomó ilyen-olyan tanfolyamot végzett, és mindenfélével foglalkozik, és most azért jöttek ide, hogy hivatalosan is legyen meg a végzettségük. Csak kapkodtam a fejem, mert néhányan olyan dolgokról beszéltek ( prána-nádi tanfolyam és társai) amikről én még életemben nem is hallottam. Egyik tanulótársam pld. saját maga készített egy gépet, amivel hosszú évek óta bioenergiával gyógyít, és még sorolhatnám, de végülis mindenki már tanult és csinált valamit, továbbá mindenkinek volt már egészségügyi alapismeretek végzettsége. Halmozottan hátrányos helyzetű voltam, de ez persze semmitől nem tartott vissza. Sőt.
Most viszont azt hiszem elmegyek aludni, mert holnap korán reggel szervízbe kell vinnem a kocsit ( rémálom a köbön, de muszáj, mert különben ugrik a garancia, azt pedig nem szeretném) aztán délután megyek a rendelőbe, ahol estig ott leszek. Délután 4-ig állok egy nagyszerű ember mellett és adogatom neki a tűket és megcsinálom mindazt, amit már önállóan is tudok ( moxázni, csúszó köpölyözni, fülcsúcsot véreztetni, tűket kiszedegetni), utána pedig 5-6 ig jön a fülszúrás gyakorlat. Közben Mari bnőm viszi Tamást az állatorvosi rendelőbe, ott kap egy antibiotikum-fájdalomcsillapító szurit.
folyt.köv.

Új külső

Itt volt nálam az én két segéderőm:-) és láthatjátok, hogy milyen csodákat varázsoltak a blogomra:-) főleg E. a nagy kedvenc:-))))))) varázsolt és A. pedig szokás szerint okosakat mondott, de most van Tigrisem, aki dorombol és meg lehet etetni, van órám, van számlálóm és üzenetrögzítőm is, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Mégis más lesz ezek után folytatni:-)))))

Tamás

Tamás annyira vágyott arra, hogy egy kicsit kijuthasson a kertbe, hogy végül megszántam, és kivittük. Lucát az előszobába zártam, Ebikét a fürdőszobába, és Mari barátnőmmel kettesben macskát sétáltattunk:-) Szegény cicám így legalább egy kicsit elvégezte a dolgát, sőt, még a műtött lábát is letette a földre, de szerencsére azért súlyt nem helyezett rá.
Mikor végetértek a szabadság percei, behoztam őt a szobába, akkor rögtön ivott vizet, és evett néhány falatot, ami közé odacsempésztem a Hypericum C30 golyócskákat, bízva abban, hogy pár darabot azokból is felfal.
Aztán visszaengedtem a sértett nagyhercegnő Lucát a birodalmába, ami pillanatnyilag egy dobozka, amiből mindenhonnan kilóg, de mégis belepréseli magát, és kiengedtem Ebikét is a fürdőszobából, aki természetesen hálás kutya módjára nem berzenkedett, hanem boldogan nyaldosott:-)
Tegnap este szúrtam Enikő és Gyuri fülét is:-) Enikő úgy érezte, hogy elárasztja őt egy kellemes melegség. Gyurinak ez a második szúrás volt és éreztem, hogy nagyon feszült, ő pedig mondta, hogy egy szúrás kivételével az összes nagyon kellemetlen érzés volt. Öt-hat perc múlva viszont mondta, hogy úgy érzi, mintha kieresztett volna magából több liter gőzt, és nagyon laza lett.
Enikő ma reggel átjött, még szerdáig van itt, aztán utazik haza. Megbeszéltük, hogy az utolsó nap tartós tűket teszek be neki, mert otthon van egy kínai mester, majd elmegy ahhoz, és folytatja vele a kúrát. A jövő héten jön a másik Mari barátnőm is szúratni a fülét:-) mire májusban vizsgázom, már tényleg csukott szemmel megcsinálom:-) az elméletet meg remélem, hogy simán megjegyzem. Bár eddig az összes vizsgával az volt a helyzet, hogy alulértékeltem a tananyag mennyiségét, viszont felülértékeltem a képességeimet és az utolsó időkben már éjjel-nappal tanultam, kivéve, amikor jajgattam, hogy mi lesz a vizsgán velem és szidalmaztam magamat, hogy miért nem kezdtem hozzá előbb, illetve, hogy egyáltalán miért is kezdtem hozzá?
ez egyébként mások részéről is egy visszatérő kérdés, hogy miért is kezdtem el????

Nemcsak macska

Hogy ne csak a macskáról legyen mindig szó, hát belevágok a közepébe, aztán majd valahogy kialakul. Mindenkinek szúrom a fülét, aki csak " szembejön" és most már úgy tűnik, hogy bennük is marad a tű, nem is szúrom át a fülüket, és ami a fő, hogy eddig mindenki nagyon jó hatásokról számolt be:-)
Úgy kezdődött, hogy a tanfolyam utolsó napján, amikor már egymás fülét összevissza szurkáltuk, sőt, a rendelőbe betévedt házaspár 4 fülét is összevissza szurkáltuk, akkor vettem néhány csomag tűt, meg egy csodás kínai gumifület azért, hogy tudjam gyakorolni a szúrás technikáját, meg a pontok helyét. Este, ahogy hazajöttem, az anyukám mondta, hogy egész nap nagyon rosszul volt, alig kapott levegőt, alig áll a lábán. Erre én mondom neki, hogy akkor nincs mese, most rögtön kipróbáljuk amit tanultam, hátha ez segít, és megszúrtam. Annyit azért elmesélek, hogy kicsi gyerek koromban rettegtem és iszonyodtam mindentől, ami orvosokkal és fehér köpennyel volt kapcsolatos, a családi legendák arról keringenek, hogy micsoda cirkuszokat rendeztem egy-egy injekció, vagy oltás előtt-alatt-után. Aztán később, mikor felnőttem ( helyesebb kifejezés, hogy korosodtam, mert szerintem sose lesz belőlem a szó mindennapi értelmében felnőtt) akkor már nem látszott, hogy cirkuszoltam, de belül ugyanaz zajlott. Tehát innen kellett indulni! meg onnan, hogy amikor jó tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt anyukám csigolyatörés miatt fájdalmait csak injekcióval lehetett csillapítani, és az én drága másodszülöttkém ( aki világéletében orvos akart lenni, aztán mégse az lett) nem volt otthon, hogy a nagymamáját szurkálja, akkor bizony én adtam be az injekciót. Anyukám irányított, hogy hogyan és hova kell beadni és biztatott, hogy egyáltalán nem fájt neki, amit azért most se hiszek.
Tehát visszatérve a fülszúrásra, ahogy tanultam, megszurkáltam anyukám mindkét fülén a NADA pontokat ( majd később elmesélem, hogy ez micsoda) és mondtam, hogy kb. fél órát kell így várnia. Fél óra múlva kiszedtem a tűket, és anyukám sokkal jobban érezte magát:-)))
Azóta minden nap kap a fülébe tűket, és most már vannak olyan napok, hogy egészen estig nem fulladozik!!!
Nna. elég a dicsekvésből, a többiekkel, akiket szurkálok, még nincs ilyen " hosszú" tapasztalatom.
Mindenesetre mindenről feljegyzést fogok készíteni, és majd beszámolok róla.

Még mindig macskahírek

Ma reggel kinyitottam Tamásnak az ufót, eleinte gyanakodott, aztán kijött:-) úgy dorombolt, hogy még a szomszéd utcában is hallani lehetett, de nem kért sem enni, sem inni. Nem akarja használni a " rendes" macskaalmot, pontosabban nem rendeltetésszerűen használja. Még este bevittem egy tálban kerti földet, hátha arra vágyik, de az sem érdekelte. Beült ( inkább feküdt) az alomba, akkor ott hagytam, hogy még tudjon aludni. Végülis 13 éves lesz, és ez egy hatalmas műtét volt, nem csoda, hogy aludni akar még. Óriási vágás van rajta, még az is lehet, hogy később gallért kell adni rá.
Azért nagyon bizakodom és majd beszerzek valami finomságot, amibe algopyrint lehet rejteni. Csak nem tudom mi legyen az?

Most csak röviden annyit, hogy megműtötték Tamást, akinek nemcsak hogy kificamodott a csípőcsontja, hanem annyira roncsolódott a combfeje, hogy azt le kellett fűrészelni. Állítólag néhány hét alatt ízesül a megmaradt rész a vápához és ugyanúgy tudja majd használni a lábát, mint azelőtt. Most még az ufóban hagyom, mert ébren van, de még a kábaságtól nem tud mozogni rendesen ( mepróbáltam kiengedni, hátha szomjas, de kimászott az ufóból és azonnal az oldalára dőlt). 10 nap múlva varratszedés, minimum addig szobafogság, de inkább tovább, mert még nagyon hideg van kint.

Máris újabb családtaggal lehet ismerkedni. Történt ugyanis, hogy Tamást az öreg ( idén 13 éves lesz) cicámat kedden sehol sem találtam. Ehhez tudni kell, hogy Tamás egy rendkívül intelligens és kommunikatív cica, aki minden nap a kapuban várja, hogy megérkezzem, üdvözöl, majd mutatja az utat a lakás ajtajáig, ott viszont élre tör és előttem beront ( az is igaz, hogy csak nemrégen tudott visszaköltözni a lakásba, mert amikor még az öt weszti lakott bent, akkor cica nem tehette be a lábát, majd mikor a wesztik létszáma tavalyelőtt augusztusban egyre csökkent, akkor megérkezett Luca, aki Tamás kiköpött hasonmása, sokáig Másiktamásnak neveztük, míg ki nem derült, hogy lány, de ez egy másik történet, lényeg, hogy Tamás nehezen küzdötte magát vissza a nyugdíjas körülmények közé, gondolom ezért csörtet) és azonnal a kajáját kezdi követelni. Így aztán rögtön furcsa volt, hogy sehol nincs, egészen addig, míg kedden este hirtelen észre nem vettem, hogy az ebédlőasztal alá tolt székeken fekszik.
Mi tagadás, nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy meghalt, ugyanis semmire nem reagált, se zajra, se fényre, se mozgásra, semmire. Nagy bátran telefonáltam a barátnőmnek az estében, hogy mi a probléma, mire ő azonnal kocsiba ült és átjött a férjével. Majd kihúzta a széket, és láss csodát! Tamás, akit én addigra szépen elsirattam, feltámadt. Akkor láttuk, hog ynem tudja letenni a lábát, valami történt vele. Kiment a kertbe, én utána, és visszahoztam, de persze nem zártam be, így szerda reggelre eltűnt. Szerdán megint egész nap hívtam és keresgéltem, el sem tudtam képzelni, hogy a zuhogó esőben merre lehet, mígnem aztán ma reggel a pincében rátaláltam.
Szegény cicám olyan boldog volt, hogy megtaláltam:-) úgy viselkedett, mint egy elveszett kisgyerek , hagyta, hogy felemeljem, és hangosan dorombolt. De a lábát most sem tudta használni, így nem volt mese, irány az állatorvos. Ott röntgen, és megállapították, hogy kificamodott a csípője, amit majd holnap altatásban tudnak csak visszarakni, és akkor derül ki, hogy a szalagok is elszakadtak ( ami eléggé valószínű), mert ha igen, akkor azokat meg is fogják műteni. Szegény öreg cicám ilyen fájdalmak várnak rá. Addig szobafogság, hogy megint meg ne lépjen.
Így történt, hogy ma egész nap nem voltam gyakorolni, pedig délelőtt akartam menni az akupunktúrás rendelésre, délután pedig a fülakupunktúrás gyakorlatra. Holnap hajnalban azért elmegyek akupunktúrára, Mari barátnőm meg beviszi Tamást a rendelőbe és délután én elhozom a műtét után.

Elkezdem

Hosszú hezitálás és a regisztáció utáni még hosszabb várakozás után ma úgy döntöttem, hogy elkezdem:-)
Elképzeléseim szerint főleg a tanulmányaimról és az azzal kapcsolatos egyéb témákról fogok írni, de persze sokat fogok írni a fogyókúrámról ( hehe, ha belegondolok, hogy annak idején még kórházban is hízlaltak, de mindhiába, most pedig küzdök a felesleges kilóimmal, elég érdekes életutat járok be) amit nemsokára ki tudja hanyadszor de újrakezdek. Na és persze biztos sokat fogok írni a családomról és egyéb állatokról is:-)
Még nem tudom rendesen használni ezt a felületet, de azt remélem, hogy idővel ez is kialakul. Nem vagyok türelmetlen, sőt ahhoz képest, hogy néhány ( mondjuk 5-6) évvel ezelőtt még jóformán az internetről sem tudtam semmit, és most fórumokon levelezgetek, és blogot írok, elég szépen fejlődtem:-) Persze anyukámnak a lába nyomába se érhetek, ő 80 éves volt tavaly, amikor a rábeszélésemre szerzett egy laptopot, és megtanulta annak a kezelését, olvasgatja a neten a híreket, emailben tartja a kapcsolatot pld. a háziorvosával, de skype-on beszélget az unokáival és a külföldön dolgozó testvéremmel.
Ez egy ilyen család. És ha már itt tartunk, akkor egy nagyon rövid bemutatás, áttekinthetőség céljából:
Az eddigiekből kiderül, hogy él az anyukám, sajnos apukám már idén lesz 10 éve, hogy meghalt, és ugyan azt mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket, úgy látszik, ez még kevés idő volt az ő hiányának a megszokásához.
A harmadik házasságomban élek, az előző két házasságomból van két fiam. Elsőszülöttem megházasodott, gyereke még nincs. Másodszülöttkém idén készül házasodni, náluk legalább reménykedhetek az unokában. A második házasságkötéssel " szereztem" egy lányt, aki már szintén anya, és tartjuk a kapcsolatot, róla is biztos szó lesz itt, naés az ő édes kicsi fiáról.
A harmadik házasságkötéssel szereztem mindjárt négy gyereket, akik ma már mind felnőttek, olyannyira, hogy az első és másodszülött fiúknak mindjárt gyerekeik születnek, tehát tavasztól indul az unoka program:-) a harmadszülött is fiú, de ő még egyedülálló és a negyedik lány, aki együtt él egy nagyon helyes fiúval.
Ez a " szűk" család. Testvérem külföldön él és dolgozik a családjával, ha majd egyszer megtanulom mások blogját is ide varázsolni, akkor az ő kemence és étel blogját is meg lehet ismerni:-)
Családtagok és barátok vannak még, akik nagyon fontosak, de őket majd akkor fogom bemutatni, amikor szóba kerülnek:-)