Ma volt az első nap

abból a kétnapos továbbképzésből, amire még akkor jelentkeztem, amikor azt hittem ( hittük) hogy a honapukák és honanyukák elfogadják az új Polgári Törvénykönyvet. Akkor még azt sem tudtam, hogy ilyen nehézkesen fogok készülni a szóbeli és gyakorlati vizsgámra és arra gondoltam, hogy ez a két napos továbbképzés simán belefér.
Mindenesetre nagyon tanulságos volt ez a mai nap. Először is már nem is emlékszem ( inkább nem akarom ide leírni ) hogy hány éve, hogy nem jártam az Alma Mater folyosóin és még több, hogy egy tanterembe beültem. Légkondi van, és projektor és számítógép és kihangosítás ( bár ez utóbbi maga volt a megtestesült rémálom, mert egyfolytában gerjedt és visított). De ezek csak a külső körülmények voltak, az igazi meglepetés még hátravolt. Vékás professzor, akadémikus, aki a kodifikációs bizottság elnöke volt, elmesélte, hogy micsoda gyalázat történt az új Ptk körül. Ha nem ő mondja, akit 40 éve ismerek, tisztelek és nagyra tartok, talán nem is hiszem el. Nem akarom ugyanis elhinni, hogy az illetékes minisztériumban ilyen sült bolondok és beképzelt barmok ücsörögnek. Történt ugyanis, hogy 98-ban kapták a felkérést az új Ptk kodifikációjára, mondván, hogy a minisztériumnak nincs olyan szakember gárdája, akik egy ilyen feladatot meg tudnának oldani. Vékás prof. által összehozott csapat ezután évekig dolgozott, hogy a koncepciót összeállítsa, amit 2003-ra sikerült véglegesíteniük. Utána további hosszú évekig dolgoztak a törvény szövegén, egyidejúleg írva annak indokolását is, míg 2007-ben sikerült egy úgynevezett nulladik változatot elkészíteni és közreadni. Az volt a terv, hogy ezután jöhet a szakmai és társadalmi vita, észrevételek, amiket a bizottságok megtárgyalnak és ennek megfelelően fogják tovább átdolgozni a tervezetet. Ehelyett a minisztérimban valami főokos vérszemet kapott, közölték, hogy innen kezdve nem tartanak igényt a kodifikációs bizottság munkájára, mert a hátralevő feladatokat a saját apparátusukkal meg tudják oldani! És lőn. Bizonyos részeket kihúztak, bizonyos dolgokat beleírtak, amit lehetett azt összevissza gányolták, majd mikor látták, hogy valami mégsem jó, akkor egyik helyen visszaírták, de a másik helyen elfelejtették. Így következett el 2008 év, amikor benyújtották a javaslatot, jellemző módon azonnal ők maguk ( 3 kormánypárti képviselő aláírása mögé bújva) 300 Háromszáz módosító javaslatot tettek a saját javaslatukhoz!!! aztán még nem jegyeztem meg, hogy hány javaslat készült, most a zárószavazás előtt áll a törvény, és olyan inkoherenciák vannak benne, hogy csak még. ( ugyebár az inkoherencia az kizárólag szakmai hozzá nem értés, törvényszerkesztési analfabetizmusból tud eredni) ezen kívül koncepcionális változásokat is végrehajtottak, noha a koncepció elfogadásához kormányhatározat kellett, így gondolom a változáshoz is.
Pld. megszűnik a nagykorú személy cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezhetősége, vagyis a jelenlegi elgondolás szerint ma kis hazánkban aki nagykorú, az egyben cselekvőképes is. Alapelv lesz az igazságosság és a méltányosság, mint irányadó szempont, noha nem is kell jogásznak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy ami az egyik félnek méltányos, az a másik félnek nem lehet az, továbbá valami vagy igazságos, vagy méltányos, egyszerre ez nem mehet.
De nem sorolom, mert most még csak a személyi, dologi és kártérítési felelősségi részen vagyunk túl.
Tanulságos nap volt a mai. Elfáradtam, már elszoktam attól, hogy egész napot az iskolapadban üljek és nagyon nyomasztó volt hallani sorban az előadókat, akik nem tehettek mást, mint amit tettek, vagyis kritikát gyakoroltak. Hogy mi lesz az alkalmazás során?? szívni fog az egész ország, mint a torkosborz. Jövő pénteken folyt.köv a családi joggal és a szerződések jogával.