Máris újabb családtaggal lehet ismerkedni. Történt ugyanis, hogy Tamást az öreg ( idén 13 éves lesz) cicámat kedden sehol sem találtam. Ehhez tudni kell, hogy Tamás egy rendkívül intelligens és kommunikatív cica, aki minden nap a kapuban várja, hogy megérkezzem, üdvözöl, majd mutatja az utat a lakás ajtajáig, ott viszont élre tör és előttem beront ( az is igaz, hogy csak nemrégen tudott visszaköltözni a lakásba, mert amikor még az öt weszti lakott bent, akkor cica nem tehette be a lábát, majd mikor a wesztik létszáma tavalyelőtt augusztusban egyre csökkent, akkor megérkezett Luca, aki Tamás kiköpött hasonmása, sokáig Másiktamásnak neveztük, míg ki nem derült, hogy lány, de ez egy másik történet, lényeg, hogy Tamás nehezen küzdötte magát vissza a nyugdíjas körülmények közé, gondolom ezért csörtet) és azonnal a kajáját kezdi követelni. Így aztán rögtön furcsa volt, hogy sehol nincs, egészen addig, míg kedden este hirtelen észre nem vettem, hogy az ebédlőasztal alá tolt székeken fekszik.
Mi tagadás, nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy meghalt, ugyanis semmire nem reagált, se zajra, se fényre, se mozgásra, semmire. Nagy bátran telefonáltam a barátnőmnek az estében, hogy mi a probléma, mire ő azonnal kocsiba ült és átjött a férjével. Majd kihúzta a széket, és láss csodát! Tamás, akit én addigra szépen elsirattam, feltámadt. Akkor láttuk, hog ynem tudja letenni a lábát, valami történt vele. Kiment a kertbe, én utána, és visszahoztam, de persze nem zártam be, így szerda reggelre eltűnt. Szerdán megint egész nap hívtam és keresgéltem, el sem tudtam képzelni, hogy a zuhogó esőben merre lehet, mígnem aztán ma reggel a pincében rátaláltam.
Szegény cicám olyan boldog volt, hogy megtaláltam:-) úgy viselkedett, mint egy elveszett kisgyerek , hagyta, hogy felemeljem, és hangosan dorombolt. De a lábát most sem tudta használni, így nem volt mese, irány az állatorvos. Ott röntgen, és megállapították, hogy kificamodott a csípője, amit majd holnap altatásban tudnak csak visszarakni, és akkor derül ki, hogy a szalagok is elszakadtak ( ami eléggé valószínű), mert ha igen, akkor azokat meg is fogják műteni. Szegény öreg cicám ilyen fájdalmak várnak rá. Addig szobafogság, hogy megint meg ne lépjen.
Így történt, hogy ma egész nap nem voltam gyakorolni, pedig délelőtt akartam menni az akupunktúrás rendelésre, délután pedig a fülakupunktúrás gyakorlatra. Holnap hajnalban azért elmegyek akupunktúrára, Mari barátnőm meg beviszi Tamást a rendelőbe és délután én elhozom a műtét után.