2009. március 18., szerda

úgy elszaladt

ez a néhány nap, hogyha Bluemoon gyengéden nem figyelmeztet, tán észre sem veszem:-)
Ugyanis minden nap gondolok arra, hogy : na most aztán írni fogok, de ma már aztán tényleg és igazán.
Aztán ehelyett mi történik? beájulok az ágyba ( változatos időpontokban, az utóbbi néhány napban volt olyan is, hogy éjfél előtt!!) és aztán hajnalban meg nagy keservesen kirángatom magam az ágyból.
Ez nem panasz volt, hanem dicsekvés:-)
Viszont a helyzet az, hogy a természetgyógyászat változtatásaival kapcsolatban olyan gyalázat folyik, amilyennel én még nem találkoztam. Igaz, hogy a jogszabályalkotáshoz hála istennek eddig sem volt sok közöm, és remélem ezután sem lesz, és már nem is vagyok tizenéves, hogy hinnék a mesékben, csodákban, de azért még mindig képesek nekem meglepetést okozni, és alulmúlni a róluk alkotott - és egyébként nem túl hízelgő - képet.
Történt ugyanis, ahogy azt már megírtam, hogy a legteljesebb csöndben feltették a honlapra a készülő tervezeteket azzal, hogy " az egyeztetés folyamatban van", miközben a szakma képviselői az egészről semmit nem tudtak. Mikor valahogy mégiscsak elterjedt, hogy mi készül, akkor kezdtek különféle véleményeket fűzni a tervezethez, mire annak " anyukája" további változtatásokat eszközölt, de immár " dühből" dolgozva, személyes ellenvéleményét kiélve. Így folyamatosan új és új rendelkezések kerültek a tervezetbe, de ezeket a változtatásokat még senki nem látta, nem olvasta, csak néhány beavatott.
Így aztán a nem beavatott többség elhatározásra jutott és írtak az illetékesnek ( képzelt) miniszternek egy levélkét arra kérve őt, hogy mindaddig, amíg a tervezetben nincs szakmai konszenzus, ne írja alá ezt a senki által sem ismert változatot. Állítólag a címzett ( akinek a nevét nem tudom és erre a rövid időre már meg se akarom jegyezni) szóban azt ígérte a levél egyik szerzőjének, hogy természetesen, szóba sem jöhet, hogy ő a szakma ellenében bármit tegyen.
Azám. De ma aztán kibújt a szög ( vagy a ló? ) a zsákból és " kiderült", hogy mivel a természetgyógyászoknak nincs egy egységes képviseleti szervük ezért nincs kivel egyeztetni. Ha pedig nincs kivel egyeztetni, akkor nem is kell egyeztetni. passzpussz. téma lezárva.
Márpedig úgy tűnik, hogy ennek következtében szakmák fognak eltűnni, embereket fognak megfosztani a már korábban megszerzett képesítésük szerinti működési lehetőségtől. És mindezt a szigorítás és a szakma kóklerektől történő megtisztítása címszó alatt. Szerintem pedig ezzel kizárólag a kóklerek fognak nyerni és azok, akik már eddig sem vették a fáradtságot, hogy baromi sok pénzért tanfolyamokon megtanulják a szakmát és utána további sok pénzért rohadt nehéz vizsgákat tegyenek, aztán még több pénzért engedélyeztessék a működésüket, hogy utána legálisan tudjanak működni. Már most is rengeteg olyan emberről tudok, akik munka után a lakásukon fogadják a klienseket és ott végeznek különféle tevékenységeket, csak az isten tudja, hogy miket. Most majd többen lesznek, mert az eddigi bizonyítványokat a falra kitehetik, vagy a szögre akaszthatják.
Szóval ilyen történések zajlanak. Azonkívül én vadul tanulok, mert még a régi rendszer szerint vizsgázhatok ( vagy nem, ezt senki nem tudja most megmondani),
Közben tanítok is, ebben a félévben vállalkozási ismereteket, nappali és levelező hallgatóknak is. Ez választható ( tehát nem kötelező) tantárgy, és a legnagyobb meglepetésemre egy csomóan ezt választották. Ráadásul én nem vezetek jelenléti ívet, mégis minden órán rendületlenül ott ülnek és még csak el sem alszanak:-)))) igaz, hogy nincs tankönyv, ezért kénytelenek ott lenni és jegyzetelni, ha a végén értékelhető dolgozatot akarnak írni ( ezt jól kitaláltam szegényeknek ).
Ezen kívül minden nap szokott valami történni, amiről abban a pillanatban azt gondolom, hogy hát ez rendkívül fontos és meghatározó esemény, de most valahogy egyiket sem tudom felidézni, tehát mégsem baj, hogy kihullottak az emlékezetemből.
Március idusának tiszteletére elhatároztam, hogy egy kicsit megrendezem az utcai kerítésünkhöz 12 évvel ezelőtt telepített és azóta " kicsit" elvadult tűztövis bokrokat. gondoltam, hogy szépen kiritkítom, megkurtítom. Ehhez képest azzal szembesültem, hogy ez lehetetlen, mert az idők folyamán szinte szétválaszthatatlanul összegabalyodtak az ágak, és összevissza dőltek, jobbára a föld felé, de a többiek meg rácsavarodtak a kerítés vasára. Hirtelen elhatározástól vezérelve térdmagasságban nekiláttam levagdosni az összes bokrot. Már ez a munka is maga volt a megtestesült rémálom, amit persze nem lehetett félbehagyni, de a dráma utána következett, mikor a sok levágott ág ott hevert a földön és se jobbra-se balra nem tudtam tőle mozdulni. Néhány órai küzdelem után a férjemnek feltűnt, hogy seholse vagyok a lakásban, utánam jött a kertbe, és látta, hogy mi a helyzet. Addigra már több sebből véreztem a tüskéktől, meg a fejemre, karomra hulló hatalmas bokordaraboktól ( szegény bokraim küzdöttek a létükért, de hát az én ágvágóm volt az erősebb) . szóval látta, hogy mi a helyzet és ő is beállt a csatasorba. Ha nem teszi, talán még most is ott állok az ágak között. Együtt elhúzkodtuk a halmot a kert egy félreeső részébe és ott nekiláttunk kisebb darabokra szabdalni az ágakat és halomba rakni őket. Úgy ahogy sikerült, most ott egy halom bokor, még fogalmam sincs, hogy mit lehet vele csinálni?
Mindenesetre ilyen hulla állapotban mentünk az orchidea kiállításra. Ha nem E-nek ígérem meg, hogy elmegyünk, hát biztos, hogy nem indulok útnak. Férjemnek ínhüvelygyulladása van, már többféle módszert kipróbáltam ( amit engedett) de a legjobban a hagyományos fáslizás vált be. Nekem már lappadt a karom és szép zöld.

Még visszatérve a természetgyógyászati rendelkezésekre. szeretném tudatosítani, hogy nem a magam érdekében háborgok, mert pillanatnyilag úgy néz ki a helyzet, hogy a változások engem vagy nem érintenek, vagy kedvezőek is ( pld. életmódtanácsadással idáig csak néhányfajta diplomával lehetett képesítést szerezni, ha ez az izé életbelép, akkor pedig bármilyen felsőfokú képesítéssel). De úgy érzem, hogy ez csak a kezdet, mert az illető ambíciózus ( orvos) hölgy arra törekszik, hogy először csak a középfokú képesítéseket szorítsa háttérbe ( tegye lehetetlenné) aztán pedig mindenkit, aki nem orvos. Innen kezdve viszont elképesztő a történet, hiszen az egész világon a természetgyógyászat - megfelelő képzés után - szabadon gyakorolható, és inkább arra szoktak törekedni, hogy magát a természetgyógyászati képzést emeljék fel a középfokról a felsőfokra, vagy legalább lehetőséget adjanak az erre törekvőknek, és az egész világon elismerik a hagyományos orvoslás és a természetgyógyászat különbözőségét. Arról már nem beszélek, hogy pld. Németországban a társadalombiztosítás is támogatja a természetgyógyászati kezeléseket és egész kórházak vannak, amelyek ilyen módszerekkel kezelnek embereket, noha ott sem csak orvosok végezhetik ezt a tevékenységet. Hiába. Ők még nem olyan fejlettek, mint mi.
Ha tévednék az események, szándékok megítélésében ( bár így lenne) akkor természetesen erről is híven tudósítani fogok.
Viszont pozitív hírem, hogy a barátnőm menyét kezelem és nem szeretném elkiabálni a dolgot, de úgy tűnik, hogy sikerrel. Két kisgyerek mellett komoly depressziós tüneteket produkált és éppen gyógyszerre akarták állítani, ehelyett fülakupunktúrát csinálunk és javul:-))))))))))
Azért lelki kezelést is kap beszélgetés formájában.
Most már tényleg beszámoltam minden olyan eseményről, ami eszembe jutott és ami lényeges.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nosza akkor nagyon gyorsan kellene egy szakmai érdekképviseleti szervet létrehozni, és egyesületként bejegyeztetni, és aztán, mint a szél fellépni a készülő baromságok ellen. És máris nyert veled, a személyeddel a természetgyógyász szakma egy igen hozzáértő képviselőt.

Lina írta...

Neeem. Ez csak egy olcsó kifogás a hatalom részéről. Vannak természetgyógyász szervezetek, vannak elismert természetgyógyászok, akik ott voltak már a 12 évvel ezelőtti rendelet bölcsőjénél is, sőt, olyanok, akik már akkor természetgyógyászattal foglalkoztak, amikor az még tiltott, lenézett dolognak számított.
Ők a szakma nagy öregjei és nem lehet őket egy karámba terelni, és nem is hiszem, hogy szükség lenne rá.
Tisztességes jogalkotásra lenne szükség. Arra, hogy mindazokat az eredményeket, amiket ez a 12 év hozott, azokat megtartsák és lehetőség szerint továbbfejlesszék, mégpedig úgy, hogy azok ne kizárólag egy személy ( vagy egy csoport ) érdekeit szolgálják.

Lina írta...

Azért még azt is szeretném hangsúlyozni, hogy én ebben a szakmában még nagyonnagyonnagyon kis pontocska (se) vagyok, főleg ahhoz, hogy egységes szakmai szervezetet szervezzek.
Én a továbbiakban füleket szeretnék szurkálni, akupresszúrás pontokat szeretnék masszírozni, csikung órákat szeretnék az érdeklődőknek tartani és tanácsot szeretnék nekik adni, hogy milyen légző, vagy csikung gyakorlatokkal tudnak segíteni az aktuális problémáikon.
De éppen most hívott egy ismerősöm, hogy állítólag a fülakupunktúrát is ki akarják venni a középfokú képesítések közül.

Névtelen írta...

Az olcsó kifogás a hatalom részéről nagyon hatásos tud lenni, mert egy mozdulattal lesöpri ami útjába kerül.

Értem én, hogy mit szeretnél, de a feladat elől nem lehet elfutni. A hatalommal szemben csak felvértezett emberek tudnak eredményt elérni. A többiek, a nagy öregek valószínűleg nem jártasak a jogi dolgokban.De te tudod kihez kell fordulni, mit kell mondani, és mivel kell sarokba szorítani az ellenfelet. Ha ezzel tudsz segíteni, akkor ezt is meg kell tenni. Egy gyorsan összehozott egyesület a minimális 11 emberrel, hatásos egyesületi képviselettel ütős ellenfél lehetne ennek az " orvosnak". Persze aztán lehetne ebbe az egyesületbe belépni mindenkinek akinek csak kell, a szakmai hátteret meg a nagy öregek tudják produkálni, te meg a jogi vonalat vihetnéd. Aztán ha rendben lesz végre minden, akkor zavartalanul folytathatod amit szeretnél.

Esztimese írta...

Nem mondom, h hülye vagy, mert ilyet azért mégse mondok, de akkor is, 1. máskor szólj, ha nem vagy jól, nem történt volna semmi ha egyedül megyek, vagy egyáltalán nem megyek :) 2. azügyben is szólhattál volna, h kiirtod a kertet, segítettünk volna Andrissal.

Lina írta...

Hogy hülye vagyok az nem kérdés, tudom én azt magamtól is.
Inkább azt sajnálom a kiállításban, hogy végül nem tudtunk annyi ideig maradni, ameddig te is szerettél volna. Azt hogy a kedvedért elmentem, azt egyáltalán nem bánom. Sőt.
A bokorírtás hirtelen támadt ötlet volt, és nem volt belőle kijárat, csak ezen a módon. Már túl vagyunk rajta és készpassz:-)