Természetgyógyászat

mi is ez? Először is szeretnék egy kis rendet tenni ekörül a kérdés körül, mert azt látom, hogy az emberek fejében egy kis zűrzavar van. Természetgyógyásznak nevezi magát ugyanis az is, aki pránával gyógyít, vagy reikivel, de az is, aki pld. a hagyományos kínai orvoslás módszereit alkalmazza.
Kis hazánkban az előző ( mármint a szocialistának nevezett kádári) rendszerben mindenfajta alternatív, kiegészítő, azaz a hivatalos orvosi iránytól eltérő gyógyító módszer tiltott és üldözött volt. Nemes egyszerűséggel kuruzslásnak tekintették a " más" módszereket, és a legjobb esetben is különcnek, vagy bolondnak azokat, akik megpróbáltak gyógynövényeket alkalmazni a gyógyszerek helyett, vagy akik inkább csontkovácshoz mentek a reumatológiai rendelő helyett. Talán a gyógynövény nem jó példa, mert annak használata évszázadok során úgy beleívódott a köztudatba, hogy azt teljesen nem lehetett " kiírtani" a fejekből. Ezekkel kapcsolatban inkább azt mondták, hogy a népi gyógyászatban bevált szerek és módszerek nem bírnak valódi gyógyító hatással, inkább" babonás" hiedelemek kapcsolhatók hozzájuk, nem pedig valódi hatások.
Így nem csoda, hogy mindezek az ismeretek, amiket generációról generációra" hoztunk" magunkkal, szép lassan elsorvadtak, de legalábbis nem fejlődtek.
Míg nálunk szerencsésebb országokban, ahol nem tartották szükségesnek az egyének elképzeléseinek elnyomását, ahol elfogadták, hogy attól, hogy egy kicsit eltér valaki a hivatalos irányoktól, még nem biztos, hogy anarchista, vagy terrorista, tehát az ilyen helyeken szépen fejlődtek tovább a népinek nevezett gyógymódok, és kialakult belőlük egy újszerű tudomány, amit összefoglalva természetgyógyászatnak nevezünk. Nálunk, mivel ez tiltott volt, kevesen művelték és kevesen mertek " rendszerellenes" lázadóként részt venni a szigorúan magánlakásokon tartott összejöveteleken, ahol a külföldről, vagy innen-onnan megszerzett információkat, tapasztalatokat osztották meg egymással az érdeklődők. Így jutottunk el a rendszerváltásig, amikor is hirtelen kinyílt egy szelep, és ahogy az már lenni szokott, a gőz elkezdett belőle elemi erővel feltörni, és hozott magával minden jót, de nemcsak azt.
Soha nem látott mértékben kezdtek terjedni a jósok, az alternatív gyógyítók és módszereik, a televízióból távgyógyítók és ehhez hasonlók. Kezdtek megjelenni különböző szép színes-szagos könyvek horoszkópokkal, és egyéb jóslatokkal. Ezek között a korábban már tudományos igénnyel természetgyógyászattal foglalkozók szerényebb, jellemzően magánkiadásokban megjelent füzetkéi szinte fel sem tűnhettek. De azért jónéhányan, akik korábban ilyen-olyan okból külföldre kényszerültek ( disszidáltak, van még valaki, aki ismeri ennek a szónak az értelmét???) hazajöttek és nagyon sokat tettek azért, hogy nálunk is elindulhasson egy olyan ága a gyógyításnak, amelyik valódi alternatívát kínál a hivatalos ( akadémikus, vagy nyugati) orvoslás mellett. Hirtelen ugyanis az emberek átestek a ló túlsó oldalára és felelőtlen " gyógyítók" javaslataira inkább hallgattak, mintsem orvosaikra, vagy akár csak a józan eszükre.
Végül nagy csatározások után, hihetetlen lobbiharcok és kompromisszumok közepette 1997-ben megszületett egy nyúlfarknyi kormányrendelet a természetgyógyászat kérdéseiről, továbbá egy terjedelmesebb népjóléti miniszteri rendelet annak részletes szabályozásáról.
Ma tehát természetgyógyásznak azt nevezzük, aki ezeknek a rendeleteknek az értelmében folytatja tanulmányait és azokról állami vizsga keretében számot ad.
Ez azért kissé ellentmond annak, hogy a természetgyógyászat - nem jogászi megközelítésben!!!- tulajdonképpen egy olyan holisztikus módszer, amely az emberi szervezet alapregulációjának helyreállítására törekszik úgy, hogy ehhez a szervezet öngyógyító képességét mozgósítja. Ebből a megfogalmazásból következik tehát, hogy a természetgyógyászat elsősorban az okok felkutatásán és megszüntetésén fáradozik, mert elképzelése szerint amennyiben az okot gyógyítjuk, úgy a tünetek is elmúlnak, míg ennek az ellenkezője ( vagyis a tüneti kezelés) távolról sem igaz. Itt lép be a pszicho-szomatikus problémakör, és az ezzel kapcsolatos felfogásbeli különbségek, amik szerintem a végeredmény szempontjából közömbösek. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, két fő felfogás létezik. Az egyik szerint minden betegségünk szomatikus eredetű, míg a másik szerint minden betegségünk lelki eredetű. Ez utóbbi iskola képviselői szerint pld. egyáltalán nincs szükség a testi kezelésekre, mert a lelki problémákat kell megoldani és azoktól " automatikusan" gyógyulnak a testi bajok. A másik felfogás ( ez jellemzően egyébként az akadémikus orvoslás szemlélete) minden problémánk testi eredetű, tehát ezeket kell gyógyítani.
A magam részéről azzal tudok egyetérteni, hogy sok esetben nem állapítható meg, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás, de nem is tartom annyira lényegesnek a dolgot, hiszen véleményem szerint együtt kell kezelni a testet és a lelket is.
Visszatérve tehát a természetgyógyászatra, egy természetgyógyászati kezelésnek nézetem szerint ki kell terjednie úgy a testi, mint a lelki okok felkutatására és azok gyógyítására. A holisztikus módszer tehát mindig az egész embert veszi figyelembe, lehetőleg a környezetével együtt és minden szempontot alapulvéve igyekszik kiválasztani azt az eljárást, amelyik az adott problémára a legmegfelelőbb. ( itt jegyzem meg, hogy ebben a kérdéskörben a terapeuta képzettsége a határ, hiszen minden terapeuta csak olyan módszereket tud ajánlani, amelyekhez ért. talán így érthetőbb, hogy miért tanulok ennyiféle módszert).
Az emberi szervezet alapregulációjáról majd még írok bővebben, mert ez egy igen érdekes téma, itt most legyen elég annyi, hogy ez vulgárisan a normális működésünket jelenti, és amikor " megbetegszünk" akkor tulajdonképpen ez a reguláció tér el az addig megszokott működéstől, vagy alulműködik, vagy túlműködik.
Amikor állapotfelmérést csináltatunk Voll gépével, vagy annak elvei alapján működő bármely más géppel, az minden esetben azt vizsgálja, hogy a szervezetünk regulációja hogyan működik. Mivel a mi saját normális működésünket a " gép" nem ismeri, ezért a statisztikai adatok alapján " beletáplált" adatokhoz viszonyítja a mi testünkön mért értékeket és ezekhez képest állapítja meg a ránk vonatkozó eredményt.
Tehát a cél, hogy ez a reguláció visszatérjen a saját korábbi működési állapotához. Ezt a természetgyógyászat úgy próbálja megvalósítani, hogy különböző ingerekkel a szervezet öngyógyító mechanizmusait kelti életre, melyek aztán " teszik a dolgukat".
És itt nagyon fontos kérdéshez érkeztünk. Mert sajnos nem minden esetben van lehetőség öngyógyító mechanizmusok felélesztésére. Nemcsak olyan nyilvánvaló esetekre gondolok, mint pld. egy súlyos vérzéssel járó baleseti sérülés, vagy akár csonttörés, vagy zajló infarktus, hanem olyanokra is, mint az I. típusú cukorbetegség. És itt van a természetgyógyásznak az óriási felelőssége. nemcsak abban, hogy képes legyen felismerni ezeket az állapotokat, hanem abban, hogy ne hitegesse a hozzá fordulókat, mert egy-egy eredménytelen próbálkozással a páciens rengeteg értékes időt elveszíthet, és a bizalmát nemcsak az adott emberben, hanem az egész szakmában ingatja meg az eredménytelenség.

Ezt a " néhány" gondolatot bevezetőnek szántam és egyúttal valamiféle beszélgetés elindítójának is. Ha tehát olvassátok és bármilyen kérdésetek, gondolatotok, kritikátok van, azt örömmel fogadom, és igyekszem reagálni is rájuk.