és tényleg

igazam lett, mert ez a nap még annál is rémesebbre sikerült, mint amilyenre gondoltam. Reggel szépen kiszámoltam, hogy kb. mikor kell itthonról elindulnunk, hogy még időben odaérjünk és vehessünk egy kisebb koszorút felirattal együtt. Költögetem a Zénuramat, és akkor hirtelen kiderült, hogy lecsapott rá az influenza. De nem akármilyen, hanem az igazi hidegrázós, keze-lába és minden porcikája fájós alattomos változata. Úgyhogy megnyertem a lehetőséget, hogy ideszervezzem a házi orvost délutánra ( szerencsém volt, mert pont mára készült úgyis az anyukámhoz) és elmehettem egyedül a temetésre.
Utána rögvest haza, ápolás és orvosvárás. Házi orvosunk egy nagyon helyes és képzett nő, akivel egyébként nagyon jó viszonyban vagyunk. Megvizsgálta azuramat és már csuklóból írta az antibiotikumot és egyebeket. Sajnos igazat kellett adnom neki, mert én is hallottam, hogy olyan hangok törnek fel a hátából, mintha egy sípoló gumikacsát nyelt volna le.
Aztán én hallgattam meg az ő panaszait, megtanítottam neki néhány pont masszírozását és egy-két gyakorlatot, aminek végtelenül megörült:-) a parkolási bírság ügyét nem tudtuk megoldani, mert nem voltak nála a papírjai. Ezt a gondatlanságot! De majd pótoljuk, mert állítása szerint már rég befizette a bírságokat is, sőt, a csekkjei is megvannak ( 2002-ből, ami azért lássuk be elég csodálatos, ki a fene őrzi 7 évre visszamenőleg a csekkjeit?)
Tamás addig-addig nyavalygott, míg a jó időre való tekintettel kiengedtem a rabságból. Eleinte nagyon rogyadozó léptekkel, később egyre bátrabban és peckesebben járkált fel és alá. Most már Lucát is kiengedtem és erősen szorítok, hogy ne kapjanak hajba, mert Tamás eleve egy számmal kisebb, mint a leányzó, most pedig több mérettel gyengébb is.

rémes

lesz a holnapi nap, mert délelőtt egy nagyon kedves kollégám temetésére megyek. Ereje teljében, 4 éves kislányát és feleségét hagyta itt fél év alatt attól számítva, hogy megállapították a szörnyű kórt. Az utolsó pillanatig hittünk a felépülésében, mert soha életében nem ivott, nem dohányzott, viszont rendszeresen sportolt, kiegyensúlyozott és boldog családi életet élt, biztos egzisztenciával és mindenki szerette, mert kedves, jó humorú, szolgálatkész, alkalmazkodó ember volt. Jó barátot, jó kollégát vesztettünk el. Nyugodjék békében.

Helyzetjelentés: még minden bizonytalan

Hétfő reggel van, és még nem tudom, hogy el tudok-e menni a rendelőbe gyakorolni ( hajlok afelé, hogy ma még nem megyek) nem tudom, hogy kedden kezdem-e a tanítást, mert az a nyavalyás tanulmányi rendszer megint nem enged be a jelszavammal. Ez most már szinte rendszeresnek nevezhető, hogy egyszercsak " elfelejti " a jelszavamat és pénteken még beengedett, akkor láttam, hogy a szombati utóvizsgára hála istennek senki nem jelentkezett ( mivelhogy nem is bukott senki) de tegnap éjjel már nem tudtam belépni és megnézni, hogy ebben a félévben hányan vették fel a tárgyamat? Így hát ma itthoni lődörgés lesz délelőtt és valszleg délután Tamás varratainak kiszedése.

akasztják a hóhért

mégpedig kétszeresen is. A mai postával vettem át a parkolási társaság fellebbezését, melyet a másodfokú bíróság megszüntető végzése ellen jelentett be. Maga az " ügy " természetesen isten tudja csak hány éves, de jó régi, és ahogy lenni szokott, derült égből villámcsapásként a keresetlevél tudott csak megérkezni, a kocsin felszólítás nem volt, fizetési felszólítás nem érkezett. Két esemény volt, az egyikben elsőfokon már a bíróság is megállapította, hogy a felperes keresete alaptalan, a másodikban sajnos viszont úgy döntött, hogy helyt ad a keresetnek. Fellebbeztem, mert időközben jött a Pp módosítása, és erre tekintettel a másodfok hivatalból meg is szüntette az eljárást. igenám, de a felperes nem volt rest, és az én kis vacak parkolási ügyemben, aminek nem mellesleg az ügyvédi munkadíja a követelt összeget meghaladó összeg!! ( igaz, hogy csekélynek tekinthető, de akkor is) több oldalas fellebbezést nyújtott be, amiben a Pp módosítás alkotmányellenességét ecsetelte. Most aztán nézhetek, de juszt is megvárom, hogy hogyan dönt az ítélőtábla. Fizetni bármikor lehet, nem?
Másik probléma, hogy valszleg az influenza, vagy valami ahhoz hasonló támadott rám orvul! Még tegnap reggel semmi bajom nem volt, délelőtt egy kicsit kezdett az orrom folyni, de semmi különös, aztán ahogy telnek az órák, a helyzet romlik. Afenébe. Szúrom magam, mosom az orrom sósvizes oldattal, szedem a homeopátiás szereket és várom a jobbulást.
Ahogy bekövetkezik, folytatom a természetgyógyászati kalandokat.
Bluemoon kérdésére még Tamásról annyit, hogy szintén homeopátiás szereket adok neki, persze az ételébe keverve ( vagy ezt már írtam??? olyan vagyok már mint Micimackó, a nátha kicsit az agyamra ment) és nagyon jól van. Utálja a bezártságot, már a szobaajtóban áll és méltatlankodik. Eléggé el nem ítélhető módon becsaptam szegény cicámat, mert azt mondtam neki, hogy legyen türelemmel, hétfőn vagy kedden varratot fognak szedni és utána kiengedem. De ez nem volt igaz, mert a fél hátulján egyáltalán nincs szőr, és ilyen hidegben nem engedhetem, hogy elkószáljon. Azonkívül féltem is, mert ha teljesen egészségesen ez a baleset érte, akkor mi lesz vele ilyen frissen műtött állapotban? De hát ezt majd kedden fogom neki megmagyarázni.

Folytatás

Ott hagytam abba, hogy a semmiből fejest ugrottam a természetgyógyászati ismeretekbe:-)))) és nekikezdtem a tanulmányoknak. Ezen a bizonyos központi konzultáción mindenki bemutatkozása után szétosztották a tananyagot ( több kiló könyvet) és csoportokra osztottak bennünket. A távoktatás módszere itt az, hogy a csoportok egy úgynevezett tutorhoz járnak rendszeres időközönként konzultálni. A csoportos konzultáció előtt előre kiküldött kérdésekre kellett írásban választ adni. A csoport beosztáskor nagy helyezkedésbe kezdtek a többiek, ide-oda kérték magukat, én meg vártam, mert úgysem ismertem senkit, sem a leendő tanulótársaimat, sem a leendő tutorokat. Egyszercsak kinyílt az ajtó és megjelent Magdi és valamiért teljesen biztos voltam benne, hogy én hozzá fogok kerülni. aztán mikor végre befejeződött a beosztás és tudtam, hogy ki a tutorom, Magdi felállt és bemutatkozott és ugye nem csodálkoztok, hogy ő volt az én tutorom:-))))))))
A helyzet az, hogy én egy szigorú, kemény világból jövök, ahol csak a filmeken vannak sztárok, akik összevissza mellébeszélnek, meg csapkodnak, meg járkálnak, meg külön nyomoztatnak és az utolsó pillanatban, mint a bűvész a kalapból előhúzzák a döntő bizonyítékot, és most nem sorolom tovább, mert ilyen filmeket rogyásig gyártanak, biztos közönségsiker. A való világban ez nincs, és nemcsak azért, mert az angolszász és a magyar jogrendszer alapjaiban különbözik, hanem azért sem, mert néhány felkapott esettől eltekintve a szürke hétköznapok zajlanak, már előre benyújtott, a másik fél által is ismert bizonyítékokról beszélünk, a tényeket is nagyjából mindenki ismeri, legfeljebb másképp értékeli.
Én ebben a világban tanultam meg eligazodni, és még ezen belül is eléggé szkeptikus ( talán cinikus? ki tudja) vagyok.
Így utólag egész biztosan tudom, hogy ezért kellett nekem Magdival találkozni, mert az én életemben ő volt az első olyan ember, aki hihetetlenül felkészült, tanult, művelt, intelligens és ennek ellenére ( vagy éppen ezért? döntse el az olvasó kedve és ízlése szerint) ezoterikus szemléletű.
Az első konzultáción, amikor magáról mesélt, döbbenten hallgattam a történeteket és főleg a reinkarnációval kapcsolatos elbeszéléseket.
Mivel már régesrégen megtanultam, hogy a legegyszerűbb az egyenes út, rögtön szóltam, hogy sajnos én teljesen más világképpel és elképzelésekkel érkeztem ide, és nagyon nem szeretném, ha ez zavarná őt és az itt ülők közös munkáját, és ha gondolja, akkor inkább egy másik csoportba kérem magamat.
Mosolygott ( mert nyilván arra gondolt, hogy a mi találkozásunkat már úgysem lehet kikerülni, és ennek így kellett lenni) de persze csak annyit mondott, hogy dehogy kell ezért máshova menni, sőt! Maradjak csak. és maradtam:-)
A konzultációkon lenyűgözően sokat tanultam mindazokról a dolgokról, amikről azelőtt még életemben nem hallottam. Hálistennek nem a tankönyvet kellett végigrágni, mert őszintén szólva még életemben ilyen vacak tankönyvet nem láttam. Értelmetlen, befejezetlen mondatok, semmire se jó táblázatok, sok helyütt elavult információk tömkelege.
Magdi viszont olyan dolgokról beszélt nekünk, amikről nélküle soha életemben nem hallottam volna:-)))))) és bár akkor is tudtam és most is tudom, hogy ez nem az én utam, mégis kellett ez az ismeret ahhoz, hogy a jog világából megérkezzem a természetgyógyászat kapujába, vagy előszobájába.
Magdi asztrológiával, számmisztikával, reikivel, bioenergiával foglalkozik, külön tanfolyamon tanulhattam tőle később cranio-sacral terápiát. Kaptam tőle rengeteg anyagot, amiket a mai napig forgatok, használok, sőt, némelyiknek az értékét csak most kezdem felismerni.
A távoktatás rendszerében két úgynevezett köztes vizsgát is kellett tenni, tehát utólag is azt mondhatom, hogy jól választottam, mert mire a központi írásbeli vizsgára került sor, már többször kénytelen voltam az anyagot átolvasni. ( ez azért annak idején az egyetemen nem mindig sikerült, bizony voltak olyan tantárgyak, amiket éppenhogy egyszer sikerült végigolvasni, vagy tán egyszer se. Bár fiatalság-bolondság alapon ez az egyetem első egy-két évében még ment, aztán később egyre többet tanultam, mire a szakvizsgára került sor, már úgy mentem oda, hogy oda-vissza tudtam az anyagot és ennek megfelelően tudtam, hogy mennyire nem tudom és úgy féltem, hogy utólag is csak csodálkozom, hogy túléltem a vizsgát, és a későbbi tanulmányokból ráadásul még presztízs kérdést is csináltam)
Amíg én itt homályos tekintettel visszaemlékezem a nem is olyan régmúltra, addig Luca cicám gondolt egy nagyot és merészet, kiment a kertbe, konstatálta, hogy zuhog az eső, és igen dúltan visszajött. Mérgében azon nyomban odasétált a békésen fekvő Ebi kutyámhoz és egy jó nagyot bepancsolt neki. Az sikoltozik, én szintén. Családi idill az éjszakában:-) Most Ebike az ölemben, Luca lentről néz és magyaráz.
Így nem lehet nosztalgiázni. Ma különben is nehéz napom volt, mert a hétvégi bevásárlás helyett ma mentem vásárolni, anyukám listájával. Tulajdonképpen szerencsém volt, mert végül egy helyen mindent sikerült megkaparintani, nem is értem, hogy mit panaszkodom itten:-)))))
Szerintetek milyen a " jóféle felvágott" ami anyukám listáján szerepelt? az eladó ajánlott többfélét, mindegyikből vettem 10 dekát, most kíváncsian várom majd anyukám véleményét.
Reggel köhécselt. Mivel a fülét most már csak másodnaponként szúrom, most megszúrtam rendes tűkkel a testén néhány pontot ( csak hármat, mert a kora miatt nem akartam hirtelen nagy ingert adni) és már félidőben jobban és mélyebben tudott levegőt venni, mire pedig kiszedtem a tűket, addigra egész mély levegőket tudott venni és nem volt köhögési ingere:-)))))

Miért is kezdtem bele?

Tulajdonképpen ahogy azt már írtam, ez a kérdés többször felmerült, és a barátaim, ismerőseim csodálkozó tekintetét látva, kénytelen voltam én is elgondolkodni rajta.
A válasz egyrészt könnyű, másrészt nagyon nehéz, ahogy az már általában lenni szokott.
Eredetileg mindig, már egészen fiatal koromtól kezdve jogász szerettem volna lenni, és mondhatom, hogy ezt sikerült megvalósítanom:-)és eltöltöttem ezen a rögös pályán igen nagyon sok évet, nem írom le mennyit, mert ilyen számok nincsenek is:-), legyen elég annyi, hogy sok.
Amit szerettem volna, azt mindent sikerült elérnem, és egyszercsak kezdtem érezni, hogy ez így valahogy nem elég, nem jó, valami mást kell csinálni.
Egy reggel arra ébredtem, hogy nekem ebből elég és mostantól kezdve természetgyógyászattal szeretnék foglalkozni. Ez olyannyira idealisztikus elképzelés volt a részemről, hogy addig soha életemben nem találkoztam élő természetgyógyásszal és fogalmam sem volt arról, hogy konkrétan mivel is foglalkoznak? Először kitaláltam, hogy életmódtanácsadással fogok foglalkozni, és akkor nem olyan nagy a változás az új és a régi szakmám között. Azt hittem ugyanis, hogy az életmódtanácsadó az ugyanúgy ücsörög, meghallgatja a betérőket, aztán hümmög, ad valami tanácsot ( felelőssége persze elenyésző a régi pályához képest) és ezzel kész is.
Aztán elővettem a jogszabályokat ( összesen kettő darab van belőle, ami konkrétan erre vonatkozik, hát ebbe nem kellett beleszakadni) és megnéztem, hogy kiből és hogyan lehet természetgyógyász? Akkor aztán láttam, amit egyébként azért már korábban is sejtettem, hogy az én jogi diplomám semmit sem ér, mert az életmódtanácsadás az egyetlen olyan természetgyógyász szakma, ami nem középfokú, hanem felsőfokú képesítéshez kötött - eltekintve természetesen mindazon szakmáktól, amiket kizárólag orvosok gyakorolhatnak - , de a felsőfokú képesítést a rendelet tételesen felsorolja, és természetesen a jogi végzettség ebben nincs benne:-(((( Megfordult a fejemben, hogy elvégzem vagy a pedagógiai szakot, vagy valami hitéleti szakot, de lehet, hogy ez felesleges lenne.
Következett a második lépés, kiválasztani, hogy hol is tanuljam meg az alapokat? Végül a hatalmas kínálatból amellett döntöttem, akik az országban egyedül jogosultak a vizsgákat is szervezni. Arra gondoltam, hogy náluk garantált lehet a színvonal ( és ebben nem is csalódtam). Nem volt elvetendő szempont az sem, hogy távoktatást hirdettek, mert azért iskolapadba rendszeresen beülni nem volt túl nagy kedvem. A természetgyógyászati alapismereteket távoktatásban, az egészségügyi alapismereteket internetes oktatásban kezdtem meg. Az első központi konzultáción jött aztán a meglepetés. Kb. 80-an voltunk, és mindenki röviden bemutatkozott, kicsoda, honnan jött, hova tart. Itt kiderült, hogy én vagyok az egyetlen, aki fordítva ül a bilikén, mert az összes többi tanulótársam már egy csomó ilyen-olyan tanfolyamot végzett, és mindenfélével foglalkozik, és most azért jöttek ide, hogy hivatalosan is legyen meg a végzettségük. Csak kapkodtam a fejem, mert néhányan olyan dolgokról beszéltek ( prána-nádi tanfolyam és társai) amikről én még életemben nem is hallottam. Egyik tanulótársam pld. saját maga készített egy gépet, amivel hosszú évek óta bioenergiával gyógyít, és még sorolhatnám, de végülis mindenki már tanult és csinált valamit, továbbá mindenkinek volt már egészségügyi alapismeretek végzettsége. Halmozottan hátrányos helyzetű voltam, de ez persze semmitől nem tartott vissza. Sőt.
Most viszont azt hiszem elmegyek aludni, mert holnap korán reggel szervízbe kell vinnem a kocsit ( rémálom a köbön, de muszáj, mert különben ugrik a garancia, azt pedig nem szeretném) aztán délután megyek a rendelőbe, ahol estig ott leszek. Délután 4-ig állok egy nagyszerű ember mellett és adogatom neki a tűket és megcsinálom mindazt, amit már önállóan is tudok ( moxázni, csúszó köpölyözni, fülcsúcsot véreztetni, tűket kiszedegetni), utána pedig 5-6 ig jön a fülszúrás gyakorlat. Közben Mari bnőm viszi Tamást az állatorvosi rendelőbe, ott kap egy antibiotikum-fájdalomcsillapító szurit.
folyt.köv.

Új külső

Itt volt nálam az én két segéderőm:-) és láthatjátok, hogy milyen csodákat varázsoltak a blogomra:-) főleg E. a nagy kedvenc:-))))))) varázsolt és A. pedig szokás szerint okosakat mondott, de most van Tigrisem, aki dorombol és meg lehet etetni, van órám, van számlálóm és üzenetrögzítőm is, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Mégis más lesz ezek után folytatni:-)))))