Közhírré teszem

hogy a mai napon sikeres vizsgát tettem és mától fülakupunktúrás addiktológus ( is ) vagyok. ( amíg a már említett és most nemakaromminősíteni e.ü. min. nem változtatja meg a rendeletét, akkor majd illegalitásba vonulok) Elmélet és gyakorlat egyaránt jeles:-)
Most ezerrel nekilátok a 15-i írásbeli vizsgára készülésnek, de előtte azt hiszem ágynak dőlök, mert az éjszakát némi tanulással töltöttem.
Ma fenséges vacsit csináltam, mert már ehettem tésztát és nyers paradicsomból, olajból és fokhagymából csináltam egy turmixolt szószt, azzal a tésztát nyakonöntöttem.

A mai nap

se volt kispályás. Délelőtt egész normálisnak tűnt minden, mikoris hirtelen a nyitott teraszajtón berepült egy cinke. Tamásnak elég nehezen esett le a tantusz és csak nézelődött, hogy mi a fene repked itt, Luca viszont a másik szobából legszebb álmából ébredt és mint egy fúria kirontott és azonnal a - madár szerencséjére - már fává terebélyesedett benjámin fikuszhoz rontott. A kismadár ügyesen felment a fa tetejére és az ágak között reszketett. Nagy keservesen megfogtam a cicákat, Tamást a fürdőszobába zártam, Lucát pedig hosszas üldözés után elkaptam és a kicsi gyerekem elhagyott szobájába zártam. Ezután minden más ajtót becsuktam, teraszajtó másik szárnyát kinyitottam, kismadár persze nem a helyes irányba indult, fejét beverte az üvegekbe és újra landolt a fikuszon. Mit tehettem? Kihúzkodtam a rohadt nehéz és hatalmas fikuszt a teraszajtóhoz, és akkor végre a kismadár is meglátta, hogy merre a szabadulás útja és huss, elrepült. Ezután már nem volt mese, kénytelen voltam továbbrángatni, mert lélek az ajtón ezután se ki-se be, ahogy azt kedvenc költőm Arany János is megénekelte. Pedig titokban arra számítottam, hogy valamelyik fiúgyerek kihúzkodja helyettem. De mára nem ez volt megírva.
Most pedig hallgatom az időjárásjelentésben, hogy a jövő héten jelentős lehűlések várhatók. Szegény fikuszom, de ha nagy baj lesz, hát betakargatom, ha még nagyobb, akkor nincs mese és visszarángatom.

Minden jóra fordult

mert előkerült a gazdi. Hozott magával törzskönyvet, oltási könyveket, külön kértem tőle fényképeket, minden rendben, tényleg övéké a két kutya, mert boldogan ugrottak hozzájuk ( egy család, apa, anya, két gyerek együtt jöttek). Kiderült, hogy a méregdrága láthatatlan kerítés nem azért van rajtuk, hogy ne menjenek ki a kerítésen, hanem azért, hogy ne lépjenek a fűre. No comment. Lényeg, hogy ők boldogan elvitték a kutyákat, én sírtam, tehát minden rendben zajlott:-)

Azt meg a nagy izgalomban nem is írtam, hogy április 27-én 17 óra 5 perckor világra jött az I. számú unoka, Kornél, 4kiló 40 deka és 58 cm. Szerencsére sikerült természetes úton megszületnie, már csütörtök délben haza is mentek ( gondolom a 3 napos ünnep miatt). Ma megyünk hozzá látogatóba ( bár a születése napján is ott voltunk és nemcsak megnéztük, hanem a lábát meg is simogattuk).

A tegnapi nap nem az én napom volt

mert miután ezeket a " csodás" híreket megtudtam, és mégiscsak tovább tanultam, mondván, hogy ha vizsga, akkor mégse égjek le, egyszercsak csöngetnek, hogy nem az én kutyám áll-e a kapuban.
Odanézek a fotelba, látom, hogy az én kutyám édesen szundít, mondom nem, de kimegyek és megnézem, hátha megismerem.
Hát ott áll a kapuban egy weszti és egy hófehér pumi. Édesek, aranyosak, fiatalok, nyakörv van rajtuk, ott kóborolnak reggel óta a keresztutcánkban, most délre ideértek a házunk elé. Kinyitottam a kaput, besétáltak. Én kutyámat, macskáimat biztonságba helyeztem és elindultam a környéken terepszemlére. Az egyik helyen, ahol két weszti lakik egy rotival, ott mind a két weszti a kertben ugrált, tehát nem ők azok. Becsöngettem a másik szomszédomhoz, aki rendszeresen sétáltatja a tüneményes weimari vizsláját, hogy nem ismeri-e ezt a két kutyát. Hát nem. De megígérte, hogy esti sétánál közhírré teszi, hátha hiányoznak valakinek. A nyakörvükön méregdrága készülék, úgynevezett láthatatlan kerítés. Neten megtaláltam a magyar forgalmazót, telefon, hogy nincs-e nyilvántartása, hogy kinek adta el ( darabja kb. 70 e Ft akciósan). Nagyon helyesen telefon alapján gyanakodott, kérte, hogy fotózzam le a nyakörvet, emilezzem el a fotót ( mintha ez olyan természetes lenne, de persze megtettem, kutyák, nyakörv lefotózva, elküldve) utána visszahívott, hogy sajna nincs a nyilvántartásában erre adat, ráadásul az egyik nyakörv nem is kerítés, hanem kiképző, nem mintha az olcsóbb jószág lenne.
Kutyamenhely ( akiknek az 1 százalékomat is adtam) kezét széttárta. Közben a piszok pumi rájött, hogy a kerítésen nem tudom hogyan, de ki tudja préselni magát, ezért üldözéses csapatverseny kezdődött, de az én győzelmemmel ért véget, mind a két lükét sikerült újra megcsípni, és immár bezártam őket az előtérbe. Szegénykéim most ott dekkolnak. Esznek-isznak, néha kiviszem őket szigorú felügyelet mellett a kertbe. Egyébként roppant értelmesek és ahhoz képest, hogy tegnap ismerkedtünk meg, nagyon engedelmesek is, kivéve a szabadság iránti olthatatlan vágyukat. A pumit többször úgy kellett visszarángatnom a kerítésről. Viszont futkároztam, ami amúgy nem ártott volna, ha nem tanulás helyett történik.
Ha találok valakit, aki megmutatja, hogy hogy kell képeket feltenni, akkor ide is felrakom a nem túl jól sikerült képet a két kutyusról, közben várom a jószerencséjüket, mert nem akarom elhinni, hogy valaki, aki ilyen drága nyakörveket rak a kutyusaira, az nem keresi őket.

Rendelet újratöltve

Itten nyűglődöm a vizsgára készüléssel, mert szokás szerint mindent az utolsó pillanatra halogatok, de most már tényleg szerdán lesz a vizsga.
Erre kiderül, hogy csütörtökön mégiscsak egyeztetést tartottak a minisztériumban, aminek olyan gyalázatosak voltak a körülményei, hogy ide sem írom le. Elképesztőnek tartom, hogy a hatalomba 10 körömmel kapaszkodó döntéshozó és az őt feltüzelő illető az utolsó pillanatban képes ilyen mocsok döntéseket meghozni és aláírni. A lényeg, hogy az a szak, amiből szerdán vizsgázom, kikerül az egyszerű földi halandók által is művelhető szakok közül és a fellegekbe a fehérköpenyes orvosi előjogok között lesz. A másik, amiből később vizsgázom, az állítólag most még kegyelmet kapott, de ki tudja? A harmadik ( fitoterápia) amiből ősszel szerettem volna vizsgázni, szintén orvosi kompetenciába kerül. No comment.

A természetgyógyász rendelet kérdését

mai napi állás szerint végleg levették a napirendről:-) úgy látszik, hogy a szakmai képviselőinek levele mégiscsak elgondolkodtatta az illetékeseket és/vagy nem merték felvállalni a várható cirkuszt. De várjuk ki a végét, vagy szebben mondva nyugtával dicsérjük a napot.
Így aztán minden marad a régiben, gyerek is kiöntve a fürdővízzel.
Most aztán mondhatjátok, hogy nekem persze semmi se jó, és ha jobban belegondolok, van is ebben valami igazság.
A mai nap a nagy igazságok napja, pedig hogy klasszikusokat idézzek: az itt a nagy nagy igazság, hogy Farkas megette Piroskát. Nem jut eszembe, hogy melyik együttes melyik nótájában van ez az örökbecsű sor.
Sziasztok, megyek és írom az előadás anyagát hangfelvételről ( hátha közben is ragad rám valami) és dolgozom ki a tételeimet.

még eszembe jutott

hogy tegnap miután befejeztem az előadásomat, arra gondoltam, hogy elmegyek a Minel Kft-hez megnézni, hogy milyen új könyveik vannak. Ez a cég akupunktúrás eszközök és különféle szakmai könyvek forgalmazásával ( is) foglalkozik és a Köztársaság téren van az üzletük. Csodás idő volt, világos, napos. Arra is kanyarodtam az autóval, de nem volt parkolóhely a közelben és gondoltam, hogy ezt nem kell akkor erőltetni, mert mire a tér egy másik részén parkolok, átkelek, addigra esetleg bezárnak. Így továbbmentem.
Ma döbbenten olvasom a hírek között, hogy a nevezett téren pont tegnap délután egy autóban ült két férfi ( az egyik szolgálaton kívüli rendőr) és bekopogott hozzájuk egy harmadik, aki " kérte" tőlük az értékeiket ( laptop, pénztárca, mobil), amit érthetően nem akartak odaadni. Sőt. A rendőr közölte, hogy ő rendőr ( azaz szolgálatba helyezte magát) amitől a rabló nemhogy megriadt, inkább megdühödött és egy baltával összevissza verte mind a két férfit és az értékeiket meg elvitte.

Nem hiszem, hogy ezek után meg mernék állni és be mernék menni a boltba. Ezt nem gondoltam, hogy ide süllyedt a közbizonytalanság.